Geszti: Adjál nekem kétmilliárd forintot, és év végére a magyarok harmadának az lesz a véleménye, hogy lapos a Föld

A reklámszakember úgy fogalmazott: a kormányzati propaganda „kimosta az emberekből a valóságérzékelés képességét”, és a napi szinten ismételt politikai üzenetek hosszú távon rendkívül erős hatást gyakoroltak a társadalomra. A magyar állam olyan mértékben uralta a reklámpiacot, hogy a közmédiával együtt évente több százmilliárd forintot is propagandaüzenetekre költhetett. A magyar állam lett a legnagyobb hirdető Magyarországon.

"Úgy is lehet mondani, hogy 16 éven át egyfajta mérgezése folyt a társadalomnak, és ez bizony a politika és a politika által évente sok százmilliárdért végrehajtott propaganda hadműveletek eredménye volt"

- fogalmazott.

Geszti úgy véli hogy a rendszer sikeresen épített azokra a társadalmi sérelmekre, amelyek a rendszerváltás utáni privatizációval és a társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban sok emberben kialakultak. Úgy látja, a „megtámadott ország” narratívája azért tudott működni, mert valódi csalódottságra és frusztrációra épült rá. Szerinte azonban a gazdasági helyzet romlásával fokozatosan változni kezdett a közhangulat. Amíg az emberek viszonylag jól éltek, kevésbé zavarta őket a korrupció, de amikor a mindennapi megélhetési problémák erősödtek, egyre feltűnőbbé vált a hatalomhoz közel állók látványos gazdagodása. Geszti úgy fogalmazott, hogy míg korábban a korrupció a választók problémalistáján csak a negyedik-ötödik helyen szerepelt, később - amikor már mindenki látta a Mészáros Lőrinc mérhetetlen gazdagodását, Hatvanpusztát, a luxizó politikusfeleségeket -  előre került, és ettől kezdve a propaganda már nem tudta teljesen felülírni a valóságot.

A reklámszakember szerint a folyamatos politikai kampányolásnak volt egy visszaütő mellékhatása is: olyan embereket is elkezdett érdekelni a közélet, akik korábban egyáltalán nem foglalkoztak politikával.

"Ha mindig ordítva hirdetsz, akkor előbb-utóbb olyanok is elkezdenek figyelni a közéletre, akiket eddig ez nem érintett"

– fogalmazott. 

Geszti Péter szerint ugyanakkor nem szabad bosszúra építeni a politikai változást. Úgy véli, sok korábbi Fidesz-szavazó számára identitásválságot jelentene annak beismerése, hogy éveken át tévedtek. Saját példát is hozott: elmondta, hogy rendszeresen focizik olyan emberekkel, akik ma is kormánypártiak, és azt tapasztalja, hogy vitákban gyakran ugyanazokat a propagandapaneleket ismétlik vissza. Szerinte azonban ezeket az embereket nem megalázni kell, hanem időt hagyni arra, hogy fokozatosan szembesüljenek a valósággal és mivel ez sok ember számára személyiségválságot okozhat, ezért még pszichológusok bevonását sem tartaná elképzelhetetlennek egy ilyen társadalmi átmenet kezelésére. 

A beszélgetésben Magyar Péterről is szó esett. Geszti szerint a Tisza Párt vezetője rendkívül professzionálisan használja a kommunikációs felületeket, és videóival nagyon sok emberhez jut el. Ugyanakkor fontos kérdésnek nevezte, hogy a rendszer visszaéléseinek feltárása nem vált-e ki újabb bosszúspirált a társadalomban.

 

Téma volt az eddig százmilliárdokért kormánypropagandát sugárzó közmédia is. Geszti szerint radikálisan át kellene alakítani a magyar közmédiát, mert jelenlegi mérete teljesen aránytalan egy ekkora ország számára. Szerinte nincs szükség ennyi televíziós és rádiós csatornára, helyettük egy jóval kisebb, koncentráltabb rendszerre volna szükség. Úgy fogalmazott, akár egyetlen televízió és rádió is elegendő lehetne, néhány speciális csatornával kiegészítve. Példaként az ARTE mintájára működő kulturális csatornát említette, amely kifejezetten a magyar művészetre koncentrálna.

A reklámszakember - aki mára örül, hogy kiszállt a szakmából - szerint a sportközvetítések jelentős részét a piac is képes lenne ellátni, miközben az MTVA az elmúlt években politikai célok mentén torzította a sportfinanszírozást is. Úgy látja, a magyar labdarúgás finanszírozásában is komoly változások jöhetnek, miután a rendszer szerinte irreálisan magas közvetítési díjakkal és állami pénzekkel tartotta fenn magát.

A kultúráról szólva Geszti Péter azt mondta: az elmúlt másfél évtized a kulturális élet "folyamatos elfojtásáról" szólt. Szerinte a valódi művészet természeténél fogva autonóm és kritikus, ezért a hatalom mindig nehezen viseli el. Úgy fogalmazott, a kultúra kontrollálhatatlansága miatt nem illett bele a rendszer logikájába, miközben a sport politikailag sokkal könnyebben irányítható terület volt.

Több alkotót is megemlített, akik szerinte a rendszer vesztesei lettek. Külön kiemelte Schilling Árpádot és Szász Jánost, akik szerinte részben a politikai környezet miatt kényszerültek külföldre.

"Schilling Árpád elhagyta az országot, ő a legnagyobb áldozatot hozta meg, és mint egyfajta forradalmár, tényleg elköltözve innen, emigrációba vonulva, de mégis a saját őrületes tehetségénél fogva talpon tudott maradni, és ez egyszerűen fantasztikus, amit ő művelt"

- fogalmazott. Geszti Péter úgy látja, az elmúlt években számos fontos mű egyszerűen nem készülhetett el, és ezek a veszteségek már nem pótolhatók.

Tragédiának nevezte azt, ami az elmúlt másfél évtizedben a kulturális életben történt: "Közepes vagy tehetségtelen emberek kerültek pozíciókba a színházak élére, kulturális államtitkári vagy miniszteri szerepekbe, olyanok, akik befeküdtek a hatalomnak, miközben háttérbe szorultak azok az alkotók, akik valódi minőséget képviseltek". Úgy fogalmazott, ezek a vezetők "egy pillanatra sem tették fel a kérdést, hogy azok a művészek, akik nem kaptak támogatást vagy lehetőséget, valójában nem jobb teljesítményt nyújtanak-e, mint azok, akik helyzetbe kerültek?". Geszti szerint különösen beszédes, hogy nem születtek nagy művek, pedig másfél évtized állt rendelkezésre azok számára, akik korábban arra hivatkoztak: nem jutnak szóhoz és azt mondták 2010-ben, hogy "most mi jövünk".

A reklámszakember ugyanakkor arról is beszélt, hogy találkozott "olyan művésznek nevezhető emberekkel", akikben komoly sértettség halmozódott fel amiatt, hogy korábban a "Budapesten kanonizált művészvilágba" vagy az uralkodó kulturális ízlésbe nem fértek bele. Szerinte amikor megjelent egy olyan politikai hatalom, amely azt üzente nekik, hogy „most ti jöttök”, sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Geszti úgy látja, ebben "nagyon sok bosszúvágy" és részben érthető ambíció is megjelent azok részéről, akik korábban kívülállónak érezték magukat. Ám ezzel szerinte "visszaéltek, és amikor ez a fajta kicsinyesség megjelent, az nagyon pusztító volt. Fájdalmas volt nézni, hogy alkalmatlan emberek dönthetnek érdemes emberekről".

 

A beszélgetésben szóba került készülő Petőfi-musicalje is, amelyet Monori András és Tasnádi István közreműködésével készít. Geszti Péter elmondta: a darabon már nyolc éve dolgoznak, és a történet Petőfi életének utolsó néhány évére koncentrál majd. Hozzátette: másik színpadi műve, az Ezer Egy Éjszaka musical viszont szerinte egyértelműen a NER kulturális rendszerének károsultja lett, mert nagyon nehezen talált játszóhelyet.

A reklámszakmától való távolodásáról azt mondta: "Egy sziporkát tudok ígérni, hogy nem megyek vissza reklámot készíteni, még akkor sem, ha üzletileg egyébként ez most indokolt lenne". Bár korábban kényszerhelyzetnek élte meg, ma már kifejezetten felszabadítónak tartja, hogy nem reklámokkal foglalkozik. Úgy fogalmazott, a rendszer miatt hozott döntés végül pozitív fordulatot hozott az életében, és ma sokkal szabadabbnak és boldogabbnak érzi magát.

A műsorba téma volt az is, hogy miért bukott meg a Fidesz. A teljes beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)