"Ezt a rendszert nem lehet kibekkelni” – Hardy Mihály a Vándorévekben

Új ablakban

2026. március 16. Vándorévek (2026. március 16., hétfő 15:00)

52:35

00:00

Műsorvezetők: Szénási Sándor Szerkesztők: Selmeci János

Hardy Mihály pályája első ránézésre szinte követhetetlen: televízió, nemzetközi szervezetek, kereskedelmi média, majd multinacionális cégek. Ő ezt másként látja: "Ez egy átlagos életút annak, aki újságírásban vagy kommunikációban dolgozik.” Szerinte pályája egyik legfontosabb tapasztalata a bizonytalanság korai megélése volt: "Viszonylag korán megtapasztaltam, milyen az, amikor az embert 24 órás határidővel kirúgják a munkahelyéről.” Ez a tapasztalat – mint mondja – alkalmazkodóképességet adott neki.

Moszkva: a történelem közelről

1985 és 1991 között moszkvai tudósítóként dolgozott, így közvetlen közelről látta a Szovjetunió összeomlását. „Óriási szerencsém volt, hogy ezt a Gorbacsov-korszakot tudósíthattam.” Szakmailag érdekes időszak volt: „Szovjet–amerikai csúcstalálkozókon vehettem részt, ott voltam a máltai találkozón, jártam Afganisztánban a kivonulás idején.” Az egyik legemlékezetesebb pillanat: „Az Amu-darja hídján álltunk, amikor az utolsó szovjet katona elhagyta Afganisztánt.”

Szakítás a propagandanyelvvel

A rendszerváltás idején tudatosan szakított a propagandanyelvvel: „A vak bányaló bátorságával mentem fejjel a falnak.” Nem politikai elvárásokat közvetített: „Igyekeztem a tényeket és a saját tapasztalataimat megosztani.” Ez nem mindig felelt meg a hatalomnak: „A pártközpontban a mi tudósításainkat olvasták, nem a nagyköveti jelentéseket.” Hazatérve azt tapasztalta, milyen gyorsan alkalmazkodnak az emberek: „Furcsa volt látni, hogy akik korábban párttitkárok voltak, hirtelen ellenállóként viselkedtek.”

Beszűkülő mozgástér

A 2010 utáni rendszerről úgy fogalmaz: „Vagy beálltál a sorba, vagy eltapostak.” Szerinte ez nemcsak a politikában, hanem az üzleti életben is érezhető volt. Több vállalkozó példáját is említi, akik „belebetegedtek abba”, hogy életük munkáját nyomott áron kellett feladniuk.

Üzleti világ és új szemlélet

A médiából kilépve a Budapest Airport kommunikációs igazgatójaként dolgozott. Ez új szemléletet adott neki: „Egy nemzetközi vállalat működése egészen más világ.” Ugyanakkor itt is bizonyítania kellett: „Újra ki kellett harcolnom az elismerést.” Tapasztalatai között abszurd helyzetek is voltak, például amikor egy már jóváhagyott fejlesztést később nem vettek át: „Pecsét volt rajta, ők írták alá, majd visszaszívták.” Külföldi kollégái erre csak annyit mondtak: „T-I-H – This is Hungary.”

Hatalom és reflexek

Hardy Mihály szerint a hatalomhoz való viszony ma is erősen tükrözi a régi beidegződéseket. Úgy fogalmazott: "Ez egy szervilis ország”, ahol a vezetők körüli túlzó protokoll és látványos felhajtás sokszor indokolatlan. Például amikor Orbán Viktor repül, a repülőtéren gyakran "kivezényelnek fűt-fát, virágot”, tűzoltóautók és különféle kíséret jelenik meg, miközben "normál üzemben erre nem lenne szükség”. Ezzel szemben korábban – például Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon idején – a politikusok sokszor menetrendszerinti járatokkal utaztak, különösebb feltűnés nélkül. Szerinte mindez azt mutatja, hogy "a feudális reflexek működnek, és hatásosak is”.

Média és állami hirdetés

A tapasztalatok a médiára is hatással vannak. Hardy Mihály úgy látja, a nagy nemzetközi cégek is alkalmazkodásra kényszerülnek, ami a Klubrádió helyzetében is látszik. "Nem véletlen, hogy ezek a cégek nem adnak hirdetéseket a Klubrádiónak, mert tudják, hogy rosszul járnak” – mondta. Szerinte a cégek "futnak a pénzük után”, és inkább igazodnak a politikai környezethez, minthogy konfliktust vállalnának – még ha ez sokszor kompromisszumokkal és belső feszültségekkel is jár.

Petőfi és Puskin is a kedvence

Hardy Mihály két kultúrában nőtt fel, ami meghatározta a szemléletét. Édesanyjáról azt mondja: "benne nem volt ilyen birodalmi gőg”, ezért könnyen beilleszkedett Magyarországon. Nála a kettősség természetes, de időnként feszültséget is jelent: "egyszerre két ország miatt szégyellhetem magam.”

Erős kötődése van az orosz kultúrához: "nekem Petőfi és Puskin ugyanúgy fontos költő”, mégis kritikus Oroszországgal szemben is. A jelenlegi helyzetet így látja: "ez egy elszalasztott történelmi lehetőség”, miközben szerinte "sok orosz vágyik a szabadságra, nagyon élvezték azt az időszakot, amikor szabadon utazhattak”.

A nehéz életkörülményeket és a sötét telek hatását is kiemeli, ami szerinte hozzájárulhat a társadalmi problémákhoz: "ez a napfény hiánya, ami ugyanúgy sújtja az oroszokat mint a svédeket, a finneket”, és ez lelki terheket okoz. Hardy Mihály ebből azt a következtetést vonja le, hogy „nem olyan egyszerű orosznak lenni”, a körülmények erősen befolyásolják az emberek életét és lehetőségeit.