Bródy: Úgy érzem, most tényleg lelépek a nagyszínpadról - az életmű koncert után
11/10/2025 14:02
| Szerző: Klubrádió
"Én úgy érzem, hogy megtettem, és szóltam, amennyire lehetett” – mondta Bródy János a Klubrádió Klubdélelőtt című műsorában. A 80. születésnapját ünneplő zenész új albummal jelentkezett Az első nyolcvan év címmel, aminek lemezbemutató koncertje április 11-én lesz a Papp László Sportarénában. Új lemezén a személyes számvetés mellett a társadalmi valóságra is reflektál – és búcsút int: "Úgy érzem, ez alkalommal tényleg lelépek a nagyszínpadról. Ez az utolsó ilyen nagy előadás – bár nyilvánvalóan azért nem fogom kidobni a gitáromat.”
Az Én szóltam című dalnál elhangzik egy név, Martin Niemöller neve. A dalt rá emlékezve írta. Bródy János felidézte, hogy ő egy evangélikus lelkész volt, aki, fiatal korában náci szimpatizáns volt, de aztán kiábrándult, és erős kritikával élt, aminek következtében aztán ő is a rendszer ellenségévé vált, és koncentrációs táborba küldték.
Így szól körülbelül az ő híres mondókája, hogy: én nem szóltam, amikor elvitték a kommunistákat, mert nem voltam kommunista. Nem szóltam, amikor elvitték a szocialistákat, mert nem voltam szocialista. És nem szóltam, amikor elvitték a szakszervezetéseket, mert nem voltam szakszervezetis. És nem szóltam, amikor elvitték a zsidókat, mert hát én nem vagyok zsidó, és amikor engem vittek el, már senki se volt, aki szólhatott volna.
Ennek kapcsán Bródy János azt mondta, ma is vannak olyan jelenségek, amikért szólni kellene, hogy végül ez a lelkiismeret támadjon fel sok emberben, hogy szólhatott volna.
Bródy elmondása szerint ezt akarta ebben a dalban is jelezni, hogy úgy érzi, hogy amit ebben a műfajban lehetett, amit ez a műfaj megengedett neki, ő megtette és szólt. – A '60-as évektől kezdve a színpadon állok, most már több, mint 60 éve. Én úgy érzem, hogy megtettem, és szóltam, amennyire lehetett. Nincs egyetlen olyan szövegem se, amit most a fejemre lehetne olvasni, mint adott esetben néhány politikusnak néhány évvel ezelőtti szövegét. És azt gondolom, hogy nagyon sok dal épp azért vált maradandóvá, mert olyan dolgokat fogalmaztam meg benne, amely maradandó értékeket képvisel függetlenül rendszerektől és kormányoktól.
A lemez és a koncert címe Az első 80 év, mely egy korábbi dalának címe. A lemezbemutató koncert pedig Bródy április 5-ei születésnapjához legközelebbi hétvégén lesz, ami pont április 11-ére esik, ami a költészet napja.
Arra a kérdésre, hogy mi lesz utána, azt mondta: – Ez nemcsak hogy egy korszakzáró koncert lesz hanem ez lesz az utolsó nagy előadás. Úgy érzem, hogy ezen alkalommal én tényleg lelépek a nagyszínpadról. Ez az utolsó ilyen nagy előadás, bár nyilvánvalóan azért nem fogom kidobni a gitáromat, és olyasmit nem állítok, hogy nem nyúlok többet a hangszerhez. De ilyen nagy koncertekre már nem vágyom. Ráadásul ténylegesen úgy érzem, hogy egy korszakhatárhoz érkeztünk. Sok tekintetben - és az az érzésem, hogy legalábbis jelezni kell - én ezt itt most abbahagynám, és ezt a hátralépést egyébként talán ajánlhatom sok olyan közéleti szereplőnek, aki szintén ahhoz a korszakhoz tartozott. Ehhez a nyolcvan évhez - fogalmazott.
Bródy beszélt arról is, hogy nagyon erősen átpolitizálódott a közélet, és nagyon sokan vesznek részt ebben azok is, akik azelőtt nem vettek részt. – "Én azért elég szelíd vagyok, bizonyos szavakat sohasem használtam a szövegeimben, és időnként megkaptam azt a jelzőt, hogy ilyen forradalmi lelkületű, akkor is mindig hozzátették, hogy azért egy szelíd forradalmár vagyok. Szóval én nem egy radikális figura vagyok, nem egy a Puzsér Róbert, aki a radikális polgári ellenálló. Én egy nagyon mérsékelt polgári ellenálló vagyok. Hogyha falba ütköztem eddig életembe, soha nem baltát kerestem, hanem kerülőutat. Mindig a megegyezés híve voltam. Mondhatnám, hogy műszaki tudományokon edzett értelmiségiként – aki sokat foglalkozott függvényekkel és hatásfokkal – tudom: a különféle változós függvények optimuma soha nem a szélső értékeknél van. Ez a műszaki emberek számára közismert igazság.”
Reagált arra is, hogy a fiatal zenészek koncertjén folyamatosan zúg a 'mocskos Fidesz'. – Ez már a legújabb idők eredménye, ez a generáció, amely egy másik valóságban él; ők már az utóbbi 15 év valóságában nőttek föl, akkor eszmélkedtek, ők ennek a valóságnak a termékei, erre rezonálnak. Természetesen így fejezik ki azt, hogy azzal a állami propagandával szemben, ami számukra gyakran már nevetséges, álszent és félrevezető, és számukra már érezhető, hogy hol, milyen formában verte át őket ez a rendszer, ugyanilyen indulattal válaszolnak, hiszen ez az indulat megengedhető, a legmagasabb szinteken is ilyen indulatokat szítanak, hát akkor ők miért ne? Akkor miért ne mondanák ki vadul?
Magáról mint konzervatívról beszélt. – Én egy kritikus, szabadszellemű polgár voltam, és hál' Istennek azért ez a sors nagy kegye, hogy hogy soha nem kellett állami támogatásra ácsingózva fenntartani a létezésemet ebben a műfajban. Szabad lehettem mindig. Nemcsak én, sokan mások is, akiknek volt hozzá tehetségük és erejük, hogy a maguk tehetségéből és a kreativitásából hozzák létre az életüket, és ne kellen lojálisak lenni vagy alkalmazkodni bármiféle felsőbb igényeknek. De itt is azt mondom, hogy természetesen az együttműködés, a konszenzus, az minden értelmes irányzattal, minden értelmes dologgal egy értelmes ember számára elképzelhető.
Bródy rövid ideig azt hitte 2010-ben hogy az Orbán-kormány még jót is hozhat az országnak. – Én tényleg azt hittem viszonylag rövid ideig, amikor a Fidesz kétharmaddal nyert 2010-ben, hogy fel tudnak építeni egy új virágzó európai és élhető Magyarországot. Hát hamar csalódtam bennük. Már az első médiatörvénnyel éreztem, hogy megint a pártállami reflexek kezdenek érvényesülni.
A zenész úgy látja, a hatalmi szerkezetek gyakran nagyon hasonlatosak, de a céljuk az azért nagyon különböző tud lenni. – A Hungarian Blues című dalban írtam meg ebből a következtetést, aminek egyébként Békeangyal az alcíme, hogy az a szembenállás, az a történelmünkben állandóan újra fellángoló konfliktus, amire az István a királyban annak idején inkább csak ráéreztem, mert a történet úgy adta magát. De azóta tudom, hogy a sikere többek között annak köszönhető, hogy egy ilyen nagyon mély - és már István, már az államalapítás idejétől kezdve fennálló - feszültség volt a magyar kultúrában folyamatosan a hagyományt és az identitást őrizni kívánók és az európai fejlett nemzetekhez való felzárkózás, a progresszió lelkes hívei között és így a haza és a haladás az a magyar történelem során nagyon gyakran egymásnak feszült és azok voltak a jó korszakok, amikor együtt tudott működni.
"Ennek a rendszernek már nincs ereje ahhoz, hogy bárkit is kivégezzen"
Az együttműködés kapcsán idézte Puzsér Róbertet, "aki velünk példálózott, a Szörényi-Bródyval, hogy lám-lám, amikor ez a két ember együtt tudott dolgozni akkor micsoda nagy művet hoztak létre - és valószínűleg ebben van igazság".
Bródy János szerint a politikában korszakváltás lesz, ennek a rendszernek már nincs ereje ahhoz, hogy bárkit is kivégezzen. Magukat még mentik.
A lemezhez visszatérve elmondta, az első öt dal ennek az évnek a korlenyomat a saját felfogása szerint. Ennek egyik darabja A nagy varázsló is, amelyik arról nagy ámításról szól, amivel egy egész népet lehet a valóság felismerésétől távol tartani. A lemez másik oldalán pedig olyan dalok vannak, amelyek már hallhatók voltak régebben. – Csak kettő van, ami nagyon régi, és amit már régen szerettem volna én is a saját hangomon elénekelni. Mert az egyiket, a Semmi sem tökéletest eredetileg is én énekeltem 40 évvel ezelőtt a József Attila színházban, amikor a Kisherceget színre vitte Valló Péter, és kitalálták, hogy egy ilyen énekes trubadúr legyek a darabban.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025.10.11., szombat 9.30
Riporter: Kun Zsuzsa
