Az EU szerint Ukrajnának még javítania kell a korrupcióellenes reformjain

Marta Kos arra utalt, hogy a nyár közepén Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jóváhagyta azt az intézkedést, amely szoros államfői felügyelet alá helyezett két, addig független korrupcióellenes testületet. Zelenszkij nem sokkal később az EU részéről rá nehezedő nyomás hatására 180 fokos fordulatot hajtott végre, és visszavonta a rendelkezést. A bővítési biztos most arról beszélt, hogy kapcsolatban állnak a kijevi vezetéssel, és hogy az biztosította őket afelől, teljesíteni fogják a korrupcióellenes fellépés terén tett összes ígéretüket. Az EurActiv beszámolója szerint Tarasz Kacska, az európai integráció témájában illetékes ukrán miniszterelnök-helyettes azt mondta, hogy a júliusi „epizód” nagyon jó lecke volt mind a kormányzat, mind a társadalom számára.

A portál írása kitér arra is, hogy jelenleg Ukrajna EU-csatlakozásának a legfőbb akadályozója Magyarország, amely minden további előrelépést blokkol. Bóka János, az EU-ügyek magyar minisztere azt mondta az informális találkozón, hogy a választóik nem akarnak olyan országot az EU-ban látni, mint Ukrajna. Benjamin Haddad francia Európa-ügyi miniszter bírálta Magyarországot Ukrajna megvétózása miatt. Felhívta a figyelmet arra, hogy amit Magyarország Ukrajna ügyében tesz, az más országokra is kihat, így például Moldovára, amely a maga részéről jelentős haladást tud felmutatni a reformok terén – írja az EurActiv.

 

Most pedig lássuk Max Bootnak, a Külkapcsolatok Tanácsa elnevezésű amerikai elemző műhely vezető kutatójának az írását, amely a Washington Postban jelent meg Donald Trump „semmi közünk hozzá” doktrínájáról. Az Egyesült Államok elnöke május 13-án Rijádban egy amerikai-szaúdi befektetési konferencián hirdette meg a más országok belügyeibe való be nem avatkozás tételét. Trump elítélte az úgynevezett nyugati intervencionalistákat, akik szerinte kioktatják a külföldi vezetőket, hogy miként kell élni, és miként kell alakítani saját ügyeiket. Azt mondta, hogy az ítélkezés Isten dolga, az ő feladata viszont az, hogy védelmezze Amerikát.

Max Boot szerint lehet bírálni, illetve lehet védelmezni azt a reálpolitikai szemléletet, amely szerint nem az amerikai ideálokat, hanem az amerikai érdekeket kell képviselni a világban. Elnökként még Barack Obama is törekedett arra, hogy visszafogjon valamennyit elődje, George W. Bush intervencionalista túlkapásaiból. A gyakorlatban azonban – folytatja a szerző – az „el a kezekkel” trumpi megközelítés a jelek szerint csak akkor érvényesül, ha a beavatkozás igénye a demokrácia vagy az emberi jogok érvényesülése érdekében merülne fel. A Trump-adminisztráció hallgatólagosan bátorítja a jobboldali populizmust, sőt az autoriter megnyilvánulásokat is, és ezzel a feje tetejére állítja a régtől fogva követett amerikai külpolitikát.

 

Az értékeléstől való tartózkodást hirdette meg Marco Rubio külügyminiszter, amikor júliusban olyan utasítást adott az amerikai nagykövetségeknek, hogy ne kommentálják a fogadó országban tartott választásokat. Ugyanez a „semmi közünk hozzá” attitűd mutatkozott meg az Amerika Hangja, illetve más, a demokráciát előmozdítani hivatott intézmények elhallgattatása érdekében Trump által tett lépések során.

A Washington Post szerzője felhívja a figyelmet arra is, hogy az amerikai külügyminisztérium legutóbbi emberi jogi jelentése szerint Salvadorból nem érkezett hitelt érdemlő beszámoló jelentősebb emberi jogsérelemről 2024-ben. Ez teljességgel ellentmond a független Human Rights Watch megállapításainak. Hasonló módon – írja Max Boot - a State Department nem találta nyomát jelentősebb emberi jogsértésnek Magyarországon sem, holott a Freedom House megállapította, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lépéseket tett a független intézmények fölötti ellenőrzés megszilárdítása érdekében, olyan jogszabályok elfogadása révén, amelyek akadályozzák az ellenzéki csoportok, az újságírók, az egyetemek és a kormányzó párttal szemben kritikus nem kormányzati szervezetek tevékenységét.

A washingtoni külügyminisztérium ugyanakkor sok kifogásolni valót talál azokban a demokratikus országokban, amelyeknek a vezetői szembe kerültek Trumppal. Így a szólásszabadság aláásásáról ír Brazília esetében, ahol a választási eredmények el nem ismerése miatt vád alá helyezték Jair Bolsonaro volt államfőt. Trump egyébként Brazília nyakára sózott egy 50 százalékos vámtarifát is. Szóvá teszi a Washington Post szerzője azt is, hogy az amerikai külügy szerint tavaly Németországban romlott az emberi jogok helyzete, ami abban nyilvánult meg, hogy a kormány őrizetbe vett, bíróság elé állított, elítélt és bebörtönzött több egyént olyan szóbeli megnyilvánulásokért, amelyeket a hatóságok rasszista gyűlöletkelőnek, a nácizmust dicsőítőnek, illetve a holokausztot tagadónak találtak. Vagyis, írja Max Boot, az amerikai külügyminisztérium nemtetszésének ad hangot, amiért Németországban igyekeznek gátat szabni a neonácizmus felemelkedésének. Eközben egyébként Washington azért is bírálja Németországot, mert elégtelennek találja azt, amit a muszlim bevándorlók részéről elkövetett antiszemita támadások ellen tesz.

Összegzésként a szerző megállapítja, hogy Trump alatt az Egyesült Államok, amely hosszú időn át a szabadság bajnoka volt, a demokrácia külföldi védelmezésétől eljutott annak aláásásáig.