Az állam egyszer elfogadja a megfelelő ellenanyagszintet, máskor viszont nem
2/12/2021 15:50
| Szerző: Klubrádió/Bohus Péter
Háromezer pedagógussal lesz kevesebb januártól, mert ennyien nem akarják beoltatni magukat, és további 2500, tanintézményben dolgozó is velük együtt távozhat. Az iskolák nem rúgják ki őket, de végeredményben valami hasonló következménnyel néznek szembe az oltatlanok, hiszen ki az, aki egy éven át kibírja jövedelem nélkül. Úgy tűnik, rendelet megalkotói nem számoltak pár dologgal.
A teljes beszélgetést a lejátszóra kattintva 113:54-től hallgathatja meg.
Kettőség jellemzi a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetet és az oltásokkal kapcsolatos állami hozzáállást is. Egyrészt más-más követelmény vonatkozik a magánszektorban dolgozókra és az állami szektorban dolgozókra. Egy rendelet ugyanis kötelezővé teszi az állami fenntartású iskolákban dolgozóknak a covid elleni oltást. Ez az amúgy is tragikus munkaerőhiánnyal küzdő iskoláknál azt eredményezheti, hogy az állami szektorból sokan átvándorolnak a nem állami fenntartású intézményekbe, ahol viszont nincs kötelező oltás. Tehát egyszerre van jelen, hogy valahol már elő van írva a kötelezően az oltás, és van, ahol még nincs, mondta Asbóth Márton, a TASZ magánszféra projektjének a vezetője, aki szerint egyre több emiatt kényszerhelyzetbe került pedagógus keresi fel a jogsegélyszolgálatot.
A rendeletben meghatározták, hogy meddig muszáj felvenni az első, vagy a második oltást. Akik nem oltatnak, azokat az egészségügyi dolgozókkal ellentétben, nem rúgják ki, hanem legfeljebb egy évre fizetés nélküli szabadságra küldhetik a munkavállalót, ami ugyan "jobban hangzik, de kevesen vannak, akik meghozhatnak egy olyan döntést, hogy egy éven keresztül gyakorlatilag jövedelem nélkül éljenek. Ez így kikényszerített módja annak, hogy a munkavállaló mondjon fel" - mondta a jogász.
Az is egy kettőség Asbóth szerint, hiszen az állam nem csak hogy elismeri a vírussal szembeni védettséget azoknál, akik átestek a betegségen, hanem még védettségi igazolványt is ad számukra - ami korlátozott ideig ugyan, de ugyanolyan erővel rendelkezik, mint az oltottak esetében -, ugyanakkor a védőoltásra kötelezett állami dolgozók esetében úgy alkotta meg a szabályokat, hogy hiába van valakinek papírja arról, hogy magas az ellenanyagszintje, védettségi igazolványa, ezt nem veszik figyelembe. "Így ebből a szempontból az állam szemében csak oltott és oltatlan személyek léteznek, akik közül az oltatlanokra az összes negatív következmény kiterjed".
A munkaadó, az iskola fenntartója még csak nem is mérlegelhet egyes esetekben, a rendelet világos: aki nem olt, távozzon. Az állami szektorban sokkal merevebbek a szabályok, mint a magánszektorban, mondta Asbóth. Éppen ezért a rendelet sarkalatos eleme, hogy mi legyen azokkal, akik egészségügyi okok miatt nem olthatók. Asbóth szerint első ránézésre úgy is tűnt, hogy a jogalkotó megoldotta és jól oldotta meg ezt a helyzetet, mivel a rendeletbe a mentesülés szabályait is beleírták. Egy sorrendet állítottak fel, hogy ki adhat az oltás alól felmentést: első körben az üzemorvos, majd a kezelőorvos, és hogy ha ő sem áll rendelkezésre, akkor háziorvos igazolásával mentesülhetne az illető. A gyakorlatban azonban ez nem működik.
Asbóth szerint a hozzájuk fordulók példáiból látszik, hogy ez a szabályozás nem elegendő. Ha például valakinek sejtése van arról, akár egy másik orvostól, hogy mentesülhetne az oltás alól, a döntést hozó orvosra van utalva, például az üzemorvosra, aki ha nem adja meg a mentesítést, akkor ezzel szemben nincs jogorvoslati lehetőség. "Erről elfelejtettek rendelkezni". Eddig a kötelező védőoltások mindig valamilyen életkorhoz kötött védőoltások voltak, tehát gyerekekkel kapcsolatosak voltak, és az egészségügyi törvény pontosan meghatározta, hogy milyen folyamatban, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak a kötelező oltás ellen, de most "valamiért egy párhuzamos rendszert hoztak létre". Úgy tűnik, hogy az egészségügyi törvény rendelkezései se alkalmazhatók. Kíváncsiak várjuk, hogy milyen jogi követkeményei lesznek ennek a rendelkezésnek.