Árnyalat, ember, árnyalat

Az Alkotmánybíróság most ütött egy kis lyukat azon a szemét konokul a földre szegező rendszeren, amely az óvodától az iskoláig egy pórázon vezetne minden gyereket, tekintet nélkül érettségre, alkalmasságra, egyéniségre, egyszóval mindenre, ami nem az alattvalók egyenéletére emlékeztet.

Még 2019-ben, a köznevelési törvény módosítása után fordult 56 ellenzéki képviselő az Ab-hez azzal, hogy alapvetően, változtak meg az óvodába járás, illetve az iskolaérettség szabályai. A jogi nyelv mögött természetesen ismét jogelvonások bújtak meg, a szülői, a szakértői, és természetesen főleg a gyerekek jogainak elvétele: az állam, kevés és nehézkes felülvizsgálati lehetőséget hagyva, felmentés nélkül rendelte el például a négy éves kortól kötelező óvodáztatást.

Az óvoda persze 1828 óta, amikor is Brunszvik Teréz Budán megnyitotta az elsőt, nagy vívmány, és az is az volt, hogy az ötéves határt leszállították négyre azzal a meggondolással, hogy a hátrányos helyzettel küzdő, az iskolaérettségtől fényévnyi távolságra levő gyerekeknek is legyen lehetőségük a szocializációra. Ez egyébként 2017-ben történt, tehát a Fidesz kormány javaslatára. Két év múlva azonban ugyanez a kormány ebből az értelmes kényszerből olyan drillt csinált, ami semmilyen egyéni körülményre nem volt tekintettel, és ami csak ellenállást szülhetett, és szült is.

Az Alkotmánybíróság most óvodaügyben azt mondta ki, hogy az állam a szülők neveléshez való jogát csak akkor korlátozhatja, ha a gyerek és a szülő érdeke ellentétbe kerül. Magyarán: ha a szülő úgy ítéli meg, hogy a gyereke négy évesen még nem szakítható ki egész napra a családból, az még nem az ördögtől való. A törvénynek ez a pontja igy 2021 június 30-tól nem érvényes.

Van ennek az Ab döntésnek veszélye is? Van. Az Ab azért mondja ki azt is, hogy a felmentés okának valódinak kell lennie. Sok családnak jelenthet ez ugyanis ürügyet, hogy a szülői kényelmet a gyerek érdekének nevezze ki, és megfossza a kicsit attól, hogy már korán kiléphessen a saját buborékjából.

De hát csak annyit kellene tenni, hogy az iskolaérettségi vizsgálathoz hasonlóan, ahol az óvónőnek, a szülőnek és a pedagógiai szakvizsgálatnak, ha megnehezítve is, de van lehetősége elhalasztani a hat évesen kötelező iskolai szolgálat megkezdését, az óvodába járást is lehetne kontrolláltatni. A gyereken sem tennénk erőszakot, a szülőt se hagynánk magára, és Brunszvik Teréz se nézne ránk dühödten onnan fentről.

Nüanszok, mondta valaki finoman, a nüanszok nagyon hiányoznak ebből a rendszerből.

Szénási Sándor jegyzetét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.