Anno Budapest: Disznótor

A disznóvágás az egyetlen esemény, amelyre a magyar férfiak hajnali négykor is mosolyogva kelnek fel. A disznó, aki az elmúlt egy évben a porta legelismertebb lakója volt, ilyenkor végre megkapja a neki kijáró figyelmet – igaz, ez a figyelem már némileg más természetű. A hideg novemberi levegőben felszáll az első pálinkagőz, és a szomszéd – aki egyébként három éve nem köszön vissza – hirtelen legjobb barátként jelenik meg a kapuban, kezében egy éles késsel és egy teli üveggel. A disznóölés ugyanis nem egyszerűen húsfeldolgozás: ez egy ősrégi közösségi rituálé, amelynek során a falu apraja-nagyja bebizonyítja, hogy tud egyszerre dolgozni, enni, inni és véleményt nyilvánítani – méghozzá mindezt egyszerre.

A nap folyamán természetesen mindenki szakértő. A nagybácsi pontosan tudja, hogyan kell a kolbászt fűszerezni – ahogy azt az anyja csinálta, de az anyja úgy csinálja, ahogy a nagyanyja tanította, aki viszont már nem él, tehát senki sem cáfolhatja meg. A házigazda eközben próbálja koordinálni a húsdarálást, és azt, hogy a szomszéd gyerekei ne essenek bele a bográcsba. A hurkatöltésnél kiderül, ki az igazi artista, a zsírolvasztásnál ki a legköltőibb lélek, a töpörtyűevésnél pedig ki az igazi hős. Este, mikor az asztal roskadozik a friss sült, a hurkák és a kolbászok alatt, és a tort ülő társaság pedig már a harmadik kancsónál jár, mindenki ugyanarra a következtetésre jut: ezt megint meg kell csinálni jövőre. Lehetőleg ugyanígy.

Telefonáljanak disznótoros történeteikkel, itt az alkalom, hogy mondanivalójukat végre böllére eresszék vasárnap délután 3 és 5 között. Panxnotded Miklós várja hívásaikat. Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhet Viberen is: +36 30 303-0953.

Címlapi fotó: Disznóölés 1957. Forrása: Fortepan