''A társadalom a fő bűnös, nem az a nő, aki megöli a gyerekét''

Brigi szülésznőként végzett, kényszerből kezdett el egy börtönben dolgozik, ez volt az egyetlen, otthonától elérhető távolságra lévő intézmény. 1990-ben került be a tököli börtönkórházba, ahol egy olyan világ fogadta, amitől úgy érezte, 1970-es, 1980-as évekbe érkezett volna és elmondása szerint ez 2020-ig semmit sem változott.

Brigitta a börtönbe terhesen került kismamák várandósságát kísérte végig kollégáival és segített a babák világrajövetelénél.

A rabok bűneiről semmit nem tudhattak elvileg. Számára ők betegek voltak. Olyan emberek, kismamák, akik a terhesség elején kerültek be hozzájuk és végigkísérték az egész várandósságot. Szerinte ez az összezártság egy kegyelmi állapotot hozott, mert a szülésnél már semmi gond nem volt, összeszoktak az anyákkal a hónapok alatt.

És érdekes módon a gyermekágy a büntetésüket töltő nőknek sokkal biztonságosabb volt, mint annak az anyának, aki egy kinti kórházban szüli meg gyermekét. Magyarázata szerint, míg kint az anyát hazaküldik pár nap után a kórházból mindenféle segítség és edukációs támogatás nélkül, itt volt idő a gyermekágy alatt a nőket megtanítani szoptatni, a babákról gondoskodni. Ahol a gyerek már megszületett, azokat az ajtókat már nem zárták, a kismamák egész nap a babájukkal voltak.

Brigi úgy látja, itt a nők kivételezett helyzetben voltak. A babák 2-3 hónapos korában együtt lekerültek Kecskemétre az anya–gyerek körletbe, ahol a gyerek éves koráig lehettek együtt. 

Brigi azt tanulta meg, hogy nem szabad nagyon lelkileg bevonódnia a kismamák életébe, nem szabad kötődni hozzájuk túlságosan, meg kellett tartania a három lépés távolságot. Nem szabad nagyon empatikusnak lennie, mert kihasználják. 

A családja is megérezte ezt a munkát az első években. Családja figyelmeztette is, hogy ne úgy viselkedjen, mint egy smasszer. Néhány év alatt le tudta vetkőzni ezt a “smasszer tempót”, és sokkal inkább tudott saját maga lenni, de közben megtartani a határokat.

Elmondása szerint soha nem beszélhetett az anyákkal arról, hogy mit követtek el, miért vannak a börtönben, de a médiafelhajtásokból vagy a helyi újságból értesülve azért nagyjából tudták, ki miért van bent. Ennek nem is jogi, hanem etikai okai voltak. Brigi úgy dolgozta fel mindezt, hogy Gyilkos anyák címmel novellákat írt. 

Volt olyan kismamája, akinek már volt egy gyereke a saját apjától és azért került börtönbe, mert a második  gyermekét megölte. Annak a megölt gyermeknek az apja is, a börtönbe került lány saját apja volt, akit valójában nem a nő, hanem az apa ölt meg. Ennek a nőnek segített sokat Brigi, aki Tökölön a harmadik gyermekét hozta világra. Végül a szülésznő rábeszélésére jelentette fel a lány a saját apját. A terhesgondozás alatt tudott meg információkat a lányról és a babáról és a családi hátteréről, majd a pszichológusok felé jelezte, hogy járjanak utána az ügynek. A lányát folyamatosan megerőszakoló férfit végül elítélték.

Brigi szülésznőként súlyos lelki terheket cipel. ezzel ugyan foglalkoztak a börtönben, voltak csoportos képzéseik, évente elmehettek szupervízióra, kérhettek pszichológus segítséget is. De Brigi külső segítséget is igénybe vett, egy coachhoz fordult, hogy fel tudja oldani a benne lévő feszültségeket. 

De  - mint mondta - nagyon nehéz volt ez is, mert a börtön szó hallatán mindenkinek összerándul a gyomra, borzongást, taszítást vált ki az emberekből. Úgy érezte sokszor, hogy félnek tőle, ha meghallották, hogy börtönben dolgozik. 

A bent lévő nők hátterét nem mindig ismerte, de gyakori volt, hogy rossz szociális helyzetből, bántalmazó környezetből jöttek, ezzel együtt Brigi a társadalmat tartja nagy hunyónak. 

Ahogy fogalmazott, a társadalom a fő bűnös, nem az a nő, aki megöli a gyerekét. Neki ez a megoldási képlete, nem tud egész egyszerűen másképp gondolkodni abban a szituációban, meg abban a szegénységben, meg abban az elmaradottságban, meg a tanulatlanságban, vagy egyáltalán csak a fizikai fáradtságban.Volt egy olyan nő, akit a szegénység, a kialvatlansáág és a szülés utáni pszichózis vitt oda, hogy megölte gyermekét.

Ezzel együtt Brigi úgy látja, hogy az elítélt nők 80 százalékának nem is lenne ott a helye a börtönben. Tyúkperek miatt ítélték el őket. Említett néhány ismert esetet: azért lopott, hogy enni tudjon adni a gyerekének, fát lopott, hogy tudjon fűteni, vagy magára vállalt egy tolvajlást, hogy mentse a fiát.

Brigi már nyugdíjas, és ma már szextanácsadással foglalkozik. A beszélgetés második felében ez volt a téma.

A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)