A példa - Szénási Sándor jegyzete

Új ablakban

2026. április 29. Szénási Sándor jegyzete - Esti gyors (2026. április 29., szerda)

04:10

00:00

Mint a guanó, úgy telepszik rá az országra a most elmúlt korszak mocska, úgy bűzlik, úgy lep el mindent, ahogy naponta derülnek ki csak sejtett, de nem tudott dolgok, ahogy a háttérből előlépnek és beszélnek emberek.

Ahogy belelátunk, hogy az egész még aljasabb volt, mint gondoltuk.

Hogy Zsolti bácsi tényleg létezik.

A tudat, hogy mint kés a vajban, úgy hatolt át rajtunk ez a gyalázat.

Király Júlia, az MNB volt alelnöke nyilatkozik Matolcsy-ról, az eltűnt pénzekről, de leginkább arról, hogy az M.Gy. által vezetett Nemzeti Bank hogyan zsarolta és félemlítette meg a kereskedelmi bankrendszert, hogyan fenyegetette őket és telepedett rájuk. Király szerint a bankok azért voltak szorult helyzetben, mert ha több százezer ügyfelük van, nem tudnak gyorsan elmenekülni. Ez biztosan így is van. De azt is mondja, hogy a bankok meg sem próbáltak összefogni, elfogadták, hogy ebben a rezsimben ilyenek a játékszabályok.

Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát. Ezeknek a vezetőknek halvány magyar másolatait, a hazai bankárokat is Isten után a második legbefolyásosabb kreatúráknak tartották a kilencvenes évek elején. Ha a mai bankárok összeállnak a Matolcsy-féle jogsértések ellen, a magyar költségvetés többszörösét mozdítják meg, kormányokat és a világ más bankjait is. Ezt nem tették meg.

Éveken át beszéltünk a magyarok birkatermészetéről, arról, hogy milyen egyszerű lefizetni őket rezsicsökkentésel, meg ársapkával, hogy milyen megszokott módon mondanak le a politizálás jogáról, hogy mennyire belenyugodtak abba, hogy ők lent vannak, aki meg fent van, annak több jár, a lopás is. Mit várhattunk el tőlük, ha a nagyok voltak az elsők, akik feltették a kezüket? Amikor 2010-ben O.V. visszajött, a jogállam intézményei még álltak, igaz, a hit bennük, ha volt egyáltalán, már szétfoszlott, a rossz kormányzás és a válság elintézte, hogy ne bízzanak meg a demokráciában. Csak hát a demokrácia létezésének bár nem egyetlen, de egyik legfontosabb kelléke az intézmények autonómiája, és azt a középosztály és az intézmények fenntartói nem védték meg. Nem akarták, nem tudták, akarták, de mások nem fogtak össze velük, érzékelték a társadalmi támogatottság hiányát, szóval elárvultak stb.

Ok milliónyi van, én csak a tényeket mondom. Milyen mintákat látott a kisember? A kibelezett jogállami intézmények csontvázait. Bíróságokat, ahol nem feltétlenül szolgáltattak jogot. Egyetemeket, ahol a tudós, képzett, sokdiplomás,akadémikus urak némi ellenkezés után elfogadták a rájuk erőszakolt kuratóriumok uralmát. De azt is olvashatták, hogy a demokrácia fellegvárában egy narcisztikus pszichopata elnök, aki most épp az útlevelekbe teteti be a képét, Amerika hatalmas egyetemeit térdeltette le, talán az egyetlen Harvard kivételével. Lengyelországban igen, de itthon a pénzügyi befektetők nem álltak ki a média függetlensége mellett, mert csak a pénz beszél, és kifizetődőbb volt befarolni a rezsim mellé.

Miért ne kussoltak volna a kicsik? Miért ne követték volna a példát, hogy tartjuk a markunkat, és amíg kuncog benne a krajcár, csöndben leszünk?

Létezik olyan koncepció, amelyet militáns demokráciának hívnak, de mi ne hívjuk így, csak állapítsuk meg, hogy olyan alkotmányos rendre van szükségünk, ahol a demokratikus intézmények képesek megvédeni magukat. Ehhez bizalom kell itt kint, elszántság, elhivatottság ott bent, és olyan keretek, amelyeket egy zsarnoknak legalábbis baromi nehéz szétverni.

Hát hajrá.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. április 29-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)