A Hormuzi-szorostól a magyar bevásárlókosárig: begyűrűzik az energiaválság az élelmiszerárakba?

A Másrészről című műsor vendégei azt járták körül, hogyan kapcsolódik össze a Hormuzi-szoros sorsa a Békés megyei búzatáblákkal és a magyar élelmiszerárakkal. Kiindulópontjuk az volt, hogy az energia ára gyakorlatilag minden "mozgó dologba" beépül: az olaj és a gáz ára közvetlenül hat a mezőgazdaság költségeire, az üzemanyagtól a műtrágyáig. A Hormuzi-szoros körüli feszültségek, a szállítások akadozása és a kutak leállítása nem pillanatnyi zavar, hanem hónapokra, akár szezonokra előre felboríthatja az olajpiac egyensúlyát – és ezzel a gazdák számításait is.

Pál Katalin rámutatott, hogy a jelenlegi élelmiszerár-emelkedés egy része még inkább piaci pánik, mint valós, beépült költség. A tavaszi munkákhoz a gazdák már betárazták az üzemanyagot és a műtrágyát, a tényleges költségsokk inkább a betakarításnál és az őszi munkáknál fog igazán jelentkezni. A gabonapiacokon már most kétszámjegyű áremelkedés látszik, miközben a világpiacot túlkínálat jellemzi: a félelem és a várakozások sokszor jobban mozgatják az árakat, mint a klasszikus költségszámítás.

Héjja Csaba ehhez kapcsolódva felidézte, hogy a magyar mezőgazdaság energiafelhasználásának 70–75 százaléka gázolajból és földgázból származik. Nemcsak a traktorok tankjába kerülő üzemanyagról van szó, hanem a nitrogénműtrágyáról is, amely a modern mezőgazdaság egyik alapja. Norman Borlaug „zöld forradalma” óta világos, hogy az a termésmennyiség, amelyre a Föld lakosságának ellátásához szükség van, nitrogénműtrágya nélkül nem állítható elő. A gazdák mozgástere ezért szűk: vagy kisebb területet vetnek be, ugaroltatnak, vagy ugyanakkora területen kevesebb műtrágyát használnak, vállalva a hozamcsökkenés kockázatát. Mindkét döntés végső soron a kínálat szűküléséhez és az árak emelkedéséhez vezet.

A beszélgetés nagy hangsúlyt fektetett az uniós agrár- és támogatáspolitika szerepére is. Héjja Csaba szerint a területalapú támogatás jövedelempótló eszköz, amely egyes években túl-, máskor alulkompenzálja a gazdákat, de önmagában nem ördögtől való. Pál Katalin ezzel szemben sokkal kritikusabb, szerinte a földalapú támogatás „méreg”, amely elszakítja a gazdákat a piactól, elkényelmesíti az ágazatot, és felerősíti a pánikot, amikor új versenytársak jelennek meg. A Mercosur-megállapodás és Ukrajna uniós közeledése tipikusan ilyen sokk, a magyar gazdák félnek az olcsó latin-amerikai húsoktól és az ukrán gabonától, miközben az uniós szinten a mezőgazdaság a GDP kis szelete, a szabadkereskedelem viszont összességében növelheti a jólétet.

Miközben a gazdák válságként élik meg a verseny erősödését, a lakosság a pénztárcáján keresztül szembesül a változással. A beszélgetésben elhangzott, hogy egy átlagos magyar fogyasztó jövedelmének 55–60 százalékát élelmiszerre, lakhatásra és utazásra költi, így minden energiapiaci trauma szinte azonnal megjelenik a családi költségvetésben. A 2022-es inflációs hullámot nemcsak a gáz- és olajárrobbanás, hanem a Covid utóhatásai és a történelmi aszály is felerősítették; a mostani iráni válság már egy „tanult piacra” érkezik, amely jobban ismeri a kockázatokat, ezért a szakértők szerint valószínűtlen a 2022-eshez hasonló mértékű drágulás. Az élelmiszerárak emelkedése azonban így is elkerülhetetlen, ami az ősszel, illetve az év vége felé fokozatosan válik majd kézzelfoghatóvá a boltok polcain.

A hazai gazdaságpolitika az elmúlt években egyszerre próbálta védeni a fogyasztókat és sarcolni a kereskedelmet: ársapkák, hatósági beavatkozások, különadók és a kiskereskedelemre rakódó terhek egyszerre voltak jelen. Ennek egyik látványos következménye, hogy néhány év alatt több ezer kisbolt zárt be, különösen a kisebb településeken. Pál Katalin szerint a kisboltok mesterséges életben tartása nem fenntartható út; hosszabb távon inkább a közlekedés javítása, a háztartások tudatosabb vásárlási szokásai és a verseny erősítése fékezheti az árakat.

A kérdés végső soron az, hogy a Hormuzi-szorostól induló energiapiaci hullámok közepette Magyarország képes-e olyan agrár- és piaci környezetet teremteni, ahol a Békés megyei búzatáblák még versenyképesen teremnek, miközben a bevásárlókosár sem marad majd üresen a magyar háztartások többsége számára.