A hang - Szénási Sándor jegyzete

Az angolul VOA-nak nevezett adót 1942-ben indították el, és az antifasiszta koalíciót népszerűsítette, a hidegháború éveiben az antikommunizmus szócsöve volt. Csupa „anti”, ám lényegében az amerikai életmód diadaláról szólt, háttérben a színes, szélesvásznú Hollywood-dal. A csúcson 48 nyelven sugárzott, magyarul is persze. 1988-ban washingtoni ösztöndíjjal részt vehettem a rádió workshopján, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy folyton ott ültem a magyar szerkesztőségben, csupa 56-os menekült között, akik kézről kézre adtak, mondhatni partiról partira vándoroltam.

Amikor először léptem be hozzájuk, egy vetítővászon előtt ültek, A tanú című filmet nézték, és fetrengtek a röhögéstől.

Takács Józsefre, Bán Tamásra emlékszem, a leghíresebb munkatárssal, Thassy Jenővel azonban, aki akkor már a rádió New  York-i tudósítója volt, személyesen nem találkozhattam. Thassy katonatiszt volt, az ellenállási mozgalom tagja, aki Görgey Guidóval próbálta a munkaszolgálatból elszöktetni Szerb Antalt, de az író nem volt hajlandó elhagyni a barátait. Thassy zsidókat mentett, angol, francia és amerikai katonákat bújtatott.

Az Amerika Hangja sosem volt olyan népszerű, mint a Szabad Európa Rádió, nála még a BBC magyar adása is jobban teljesített, de fontos volt. Persze propagandaadóként funkcionált, a külügy irányította, míg a SZER-t egyenesen a CIA. Ma azt mondanánk, hogy demokráciaexporttal foglalkozott, ám valójában az szovjet blokk fellazítása volt a  cél, amit utólag sem lehet kifogásolni. Mindenesetre 2004-ben, amikor az Államok úgy ítélte meg, hogy a többi csatlósországgal együtt Magyarország is végleg, és visszavonhatatlanul a demokrácia csúcsaira hág egyre feljebb és feljebb, egy sor szerkesztőséget feloszlattak, és elsősorban Ázsia és Afrika latorhajlamú rezsimekkel megvert országainak adtak. Oroszország célpont maradt, digitális és televíziós műsorokkal.

Moszkva az Amerika Hangját külföldi ügynöknek bélyegezte, a helyi tudósítókat üldözik, vagyis helyzete a szovjet idők óta egy csapásra mit sem változott.

Aztán Trumpék felfüggesztették.

Ezt Royce C. Lamberth szövetségi bíró március 17-én törvénytelennek nyilvánította, megállapította, hogy annak a Kari Lake-nek a kinevezése az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége élére, aki az adó működését leállította, semmis volt, mert hiányzott hozzá a szenátusi jóváhagyás. Ezért még márciusban vissza kell venni 1000 teljes állású munkatársat, és helyre kell állítani a teljes műsorszórást.

Halasztás nincs.

A trumpi adminisztráció fellebbezni fog, és lehet, hogy nyer. Lehet, hogy nem. De amíg nem nyer, és amíg az adó ad, az Amerika Hangja létezésének legrögösebb útján fog botladozni. Azt a vonzó Amerika-képet, amivel korábban dolgozott, a jelenlegi hatalom kukázta, egy megosztott, feldúlt, megnyerhetetlen háborúba kényszerített, a természetes szövetségeseitől elidegenített, ázsiai diktátorként viselkedő elnökkel sújtott ország semmi jót nem tud üzenni a világnak, hiszen először saját magával kellene szembenéznie, és valami belátható jövő mellett döntenie.

Az meg még odébb van, a mocsár túlsó partján.

A Hang, amin Amerika megszólal, most rekedtes, és bizonytalan.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026.03.18-ai műsorában hangzott el a szerző felolvasásában. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)