A föld alól kinyerhető hő az Európai Unióban szénnel, illetve gázzal előállított energia 42 százalékát kiválthatná
10/02/2026 05:58
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A mezőnyt a Pannon medence kedvező geológiai adottságainak köszönhetően Magyarország vezeti, mintegy 28 gigawatt versenyképes kapacitással. Lengyelország, Németország és Franciaország egyaránt mintegy 4-4 gigawattot tehet ehhez hozzá – írja az EUlive. Nemzetközi lapszemle
az európai energetikai átmenet megvalósításában, és ebben Magyarországnak is osztott lapot a természet – derül ki az EUAlive című, uniós kérdésekkel foglalkozó portál cikkéből, amely nagyrészt az Ember elnevezésű globális energetikai elemző műhely – ha úgy tetszik: think tank - legfrissebb szakmai jelentése alapján készült. Eszerint a föld alól kinyerhető hő az Európai Unióban szénnel, illetve gázzal előállított energia 42 százalékát kiválthatná.
A tanulmány készítői azzal érvelnek, hogy a mélyfúrások terén elért áttörés, a továbbfejlesztett geotermikus rendszerek révén jelentős többletkapacitás válik hasznosíthatóvá. Vigyázat, számok és mértékegységek következnek. Mintegy 43 gigawatt geotermikus kapacitásra lehetne szert tenni megawattóránként 100 eurónál alacsonyabb költség mellett. Ez már összevethető költségnagyság azzal, hogy jelenleg 90 és 150 euró között mozog egy megawattóra előállítása szénnel, illetve gázzal. Az említett kapacitás pedig évente mintegy 301 terrawattóra elektromos áramot generálhatna abban az esetben, ha a geotermikus erőművek terhelésének a jellemző értékét, vagyis a 80 százalékot vesszük alapul. Ez a kibocsátási mérték felelne meg az EU szénnel, illetve gázzal előállított kapacitása 42 százalékának.
A geotermikus energia a Föld belsejének a melegét hasznosítja, ami hagyományosan csak a vulkanikusan vagy tektonikusan aktív térségekben – az ezúttal történetesen szó szerint, forró pontoknak is nyugodtan fordítható, úgynevezett hotspotokban – lehetséges. Ilyen térség például Izland, Olaszország, illetve Törökország egy része. A hagyományos rendszerek legfeljebb három kilométer mélységig tudnak lehatolni, hogy elérjék a természetes hőforrástartalékokat. A technológia fejlődésének köszönhetően azonban már 5-7 kilométerig – vagy akár még tovább – le lehet fúrni, és az onnan kinyerhető hőt hasznosítani. Az elmúlt évtizedben mintegy 40 százalékkal csökkent a fúrások költsége, és az új technológia nyomán bővül az így elérhető hőforrások földrajzi kiterjedése. A geotermikus energia rendelkezésre állása nem függ az időjárástól – így a napsütéstől, illetve a széltől -, és jól tárolható, tehát felhasználása a csúcsfogyasztáshoz igazítható.
És akkor itt jön a magyar szempontból fontos tényező, az, hogy ez az elérhető plusz kapacitás Európán belül meglehetősen egyenlőtlenül oszlik el: a mezőnyt a Pannon medence kedvező geológiai adottságainak köszönhetően Magyarország vezeti, mintegy 28 gigawatt versenyképes kapacitással. Lengyelország, Németország és Franciaország egyaránt mintegy 4-4 gigawattot tehet ehhez hozzá.
„Európa számára már nem az a kérdés, hogy ezek a források léteznek-e, hanem az, hogy a politikák lehetővé teszik-e a gyors és kiterjedt cselekvést” – idézi az EUAlive Tatiana Mindekovát, a tanulmány szerzőcsapatának a vezetőjét. A cikk szerint a geotermikus rendszerek fejlesztése terén a kísérletek vonatkozásában Európa úttörő szerepet töltött be, és sokkal hamarabb kezdte ezt a munkát, mint az Egyesült Államok. A tényleges fejlesztés azonban késlekedik, az engedélyezési eljárás hosszadalmas, a nemzeti támogatások terén nem látni következetességet, és az egységes európai stratégia hiánya akadályozza az előrelépést. Az Egyesült Államok és Kanada gyorsabban halad, célzott kezdeményezésekkel él, és ez azzal a kockázattal jár, hogy az innováció, az ellátási lánc, az ipari vezető szerep elkerül Európától.
Annyi időnk még maradt, hogy felhívjam a figyelmet
Magnus Brunnernek, az Európai Unió belügyi és migrációügyi biztosának, Ausztria korábbi néppárti pénzügyminiszterének a véleménycikkére, amely a bécsi Die Pressében jelent meg. Az a káosz és széttöredezettség, ami a 2015-2016-os migrációs válságot jellemezte, már mögöttünk van, és itt az ideje olyan új migrációügyi kezdeményezésnek, ami tükrözi az EU érdekeit és értékeit – írta Brunner. Elégedetten állapította meg, hogy az elmúlt két év folyamán 55 százalékkal csökkent az EU-ba irányuló illegális határátlépések száma, Ausztriában pedig ugyanezen idő alatt háromnegyedével kevesebb lett a beadott menedékkérelem.
Brunner szerint Európa továbbra is nyújtson menedéket azoknak, akiknek arra valóban szükségük van. Ugyanakkor az EU és tagállamai tartsák a kezükben az ellenőrzést, és ne az embercsempészek, illetve ellenséges állami tényezők. Világos, hatékony, tisztességes eljárásrendet kell kialakítani – fogalmazta meg a közös migrációs politika kívánatos lényegét. Kiemelte: ahhoz, hogy Európa védelmet nyújtson és vonzó legyen a tehetségek számára, az illegális belépések számát tartósan vissza kell szorítani. Öntudatosabban kell védelmezni az EU érdekeit, és az unió elvárja, hogy az úgynevezett harmadik országok adott esetben készek legyenek a saját állampolgáraik visszafogadására.
Magnus Brunner a cikkben következetesen tartózkodott attól, hogy kitérjen egyes uniós tagországok e témával kapcsolatos magatartásának a minősítésére. Az írás összességében a „szigorú, de igazságosan nyitott” bevándorláspolitika követelményét hangsúlyozta.
A lapszemlét meghallgathatják a cikk elején elhelyezett lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)
2026.02.10., kedd 7.00
Szerkesztő: Kárpáti János
