Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Szivárvány – Józsa Márta jegyzete
14/01/2024 12:18
| Szerző: Józsa Márta
A magyar társadalom korántsem olyan elutasító a meleg polgártársainkkal, mint amennyire azt a korifeusok szeretnék. Még akkor sem, ha ezek az emberek úgy élnek, ahogy a legtöbben szeretünk.
Oroszország, Magyarország, Uganda – ebben a sorban a legkisebb közös többszörös a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltő kormányzati politika srófolása ameddig csak lehet, vagy célszerű.
Ugye valamelyik hazai propagandista egyenesen üdvözölte, hogy az afrikai országban akár halálbüntetés is várhat a meleg kapcsolatban élőkre. Ez a kontinens amúgy sem az emberi jogok paradicsoma, több mint ötven országban kriminalizálják azt, ha valaki nem szereti, amit az állam, a törvény, a pallosjog vagy hasonlók kiszabnak neki.
Mondjuk a kivégzés lehetőségétől megvadult félhivatalos magyar megmondók egy pöttyet különböznek az Egyesült Államok álláspontjától – persze féktelen szuverénségünkben ez sem meglepetés – Washington ováció helyett vízumkorlátozással díjazta az ugandai homofób kormánytisztviselők ötletét a nyáron. Bezzeg a magyar külügyminiszter nem így tett, ő tizenhét millió dolláros fejlesztési programról számolt be Kampalában, az ugandai fővárosban, szerencsére ezúttal nem mondjuk propagandatévét, lőszergyárat vagy szállodaláncot vett nekünk a mi pénzünkből, hanem egészségügyi beruházásokról volt szó.
Dicséretes módon egy szívkórházról például, amihez külön ajándékként járt tizennyolc lélegeztetőgép is a haza sufniból. Tudják, abból a bevált típusból, amelyből körülbelül tizenhatezer darab porosodik valamelyik titkos hazai raktárban durván három éve. Kínai, maláj és szlovák együttműködéssel sikerült rájuk szert tenni, állítólag némelyikük tökéletesen beválik a horkolás elleni küzdelemben.
Nos bölcs vezéreink ezzel jutalmazták a homofóbiában protagonista ugandai rezsimet. Feltehető azonban, hogy ott sem csak az LMBTQ közösségek nem követik tökételesen a vezérek előírásait, ahogy nálunk is történt most valami, amit még nem próbáltak megmagyarázni a pártvallási főideologikusok.
Jelesül a népszámlálási adatokban keresendő gikszer: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2023-as népszámlálásban 10030 azonos nemű élettársi kapcsolatot vettek számba, és összesen 4125 kisgyereket nevelnek azonos nemű párok. Utóbbi számról annyit: a 2016-os mikronépszámlás adatai szerint ez 681 volt, vagyis azóta – és a kormány összes fóliázási szándéka ellenére; tekintsük itt most a fóliát a szexuális másságok elleni kirekesztés metaforájának - durván meghatszorozódott, ha hinni lehet az adatoknak. Ennek persze több oka is lehet, Pál Marci, a szivárványcsaládok jogaiért küzdő kétgyerekes édesapa szerint van az az új generáció, amelynek tagjai fütyülnek a kormánypropagandára.
Az is világos, hogy a magyar társadalom korántsem olyan elutasító a meleg polgártársainkkal, mint amennyire azt a korifeusok szeretnék. Még akkor sem, ha ezek az emberek úgy élnek, ahogy a legtöbben szeretünk, családban, a magánéletünk diszkréciójával, vágyaink szerint gyerekkel vagy anélkül, de ennek eldöntését ránk bízva. Mondjuk az nem lenne rossz, ha a törvényhozás és a törvénykezés gyakorlata is követné ezt a társadalmi mintát, például megnyugtatóan rendezné a szivárványcsaládokban élő gyerekek jogait. Szóval csekély vigasz ez a valószínűleg korántsem teljes népszámlálási adat számunkra, döntőképes polgárok számára, de mégis az.
A dicsőséges nagyurak talán egyszer szembesülnek azzal is, hogy a polgárok köpönyegéről lepereg a rájuk zúdított szennyvíz, előbb-utóbb kisüt a nap is, nos és mi is szokott ilyenkor feltűnni az égen? Mondjuk tudok olyan oviról, amelyet éppen szivárványról kereszteltek el valami másra, nyilván hogy be ne fóliázzák őket gyerekestül, dadusostul.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. január 11-ei adásában hangzott el.