Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
6/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Egy fideszes képviselő, bizonyos Halász János – van aki e nevet nem ismeri? – egy hónap különbséggel ugyanazt a beszédet mondta el a parlamentben. Az ilyesmi megesik a nagy viták hevében, meg különben is, a fideszes képviselő nem szélkakas, hogy minden hónapban mást mondjon. Ha egyszer valakik szilárdan bent ülnek Putyin ölében (más testrésszel is léteznek persze hasonlatok, de azt hagyjuk is), akkor az egyszer már elmondott putyinista duma örök darab és nyilván jövő hónapban is előadja majd, mindaddig, amíg új utasítás nem érkezik, és akkor lehet lapozni. Arról meg nem is beszélve, hogy a képviselők egy jelentős része amúgy sem különösebben érdeklődik a plenáris ülésen történtek iránt, hiszen pontosan tudja, hogy tökmindegy. Ha a telefonkönyvet olvasná fel Halász János, az is tapsot kapna a teremőrtől, aki esetleg még bent van és természetesen megszavaznák kollégái.
A parlament ma már nincs, a parlamentarizmus megszűnt, rendeleti kormányzás folyik, meg vészhelyzeti, meg a lábgomba elleni védekezésről szóló törvényben simán bele lehet tenni a katonák minden jogainak elvételét és így tovább. Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött. Még próbálkozhatna azzal, hogy ugyanazt rímes versben, időmértékesen, dalban, vagy tuvudsz ivigy beveszelni stílusban mondaná el. Ez utóbbi nyilván még nagyobb tapsot kapna, mert az átlagnál értelmesebbnek tűnne.
Kétszer nem lehet ugyanabba a Halász Jánosba belelépni, ahogy kétszer nem lehet Vidnyánszkyba sem. Most Halász-módszerrel másodszorra is, két hete a Nemzeti Színház különbejáratú III. Richárdjáról már megemlékeztem, mit tett az ország egyik, méltán legnépszerűbb színésznőjével, Udvaros Dorottyával. "Nem is tudok egyébbel szórakozni, / Mint hogy a napon nézem árnyamat / És csúfságomat magam magyarázom: / Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, / Hogy eltöltsem e csevegő időt - / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
A “Gazember leszek” állítólag az új évad jelszava. Ahogy divatos mondani: önazonos.
III. Vidnyánszky Richárd valami olyasmit mondott, hogy “10 éve következmények nélkül nézem, ahogyan Udvaros Dorottya hangot ad politikai meggyőződésének." Valóban, ahogy a viccbéli Sztálin – nyilván ismerik, úgyhogy most csak a poént mondom – "milyen jófej, hiszen közéjük is lövethetett volna."
Vidnyánszky ma már kétségek nélküli politikai szolga és a gazember program keretében mondhat efféléket. Mert miért nézte? Csukja be a szemét, ha zavarja. Hát nem mindegy neki, mit mond amúgy a demokratikus közélet határain belül? Játssza rendesen a szerepeit, ne késsen el a próbákról és ne rongálja meg a színház vagyontárgyait. A többihez sok köze nincs. Ha pedig arra tesz megjegyzést Udvaros, hogy mégsem normális hogy színészek leesnek a díszletről összetörik magukat – aztán tegyük hozzá, pereskedniük kell a kártérítésért, majd a színházból is kiziccelődnek – akkor hajlamosak vagyunk vele egyetérteni, s nem a csúfságát magyarázóval.
Amúgy meg mi nézzük Vidnyánszkyt évek óta következmények nélkül. Pontosabban nem a színházában, mert ott ugye nem, de közéleti törtetését, alantas szolgalelkűségét és egy egykoron tehetség elpárolgását a hatalom oltárán.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 6-i adásában hangzott el.
