Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
5/05/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Belgrádban megkezdték a Nemzeti Stadion építését, amelyben 2028-ban elvileg Európa Liga döntőt tartanak majd. Egyúttal Alekszandar Vucsics elnök azt is megemlítette e felemelő alkalomból, hogy országa Magyarországgal közösen rendezne olimpiát.
Ez gondolom kell, mint egy falat kenyér a háborús sebebeket máig ki nem hevert Szerbiának. Tessék szó szerint érteni, Belgrádban például máig romokban áll az 1999-ben lebombázott, egykori jugoszláv védelmi minisztérium sokemeletes épülete, amely egyben a katonai vezérkar központja is volt. Ma egyfajta mementója a NATO-bombázásoknak, és a hagyományosan nem különösebben jó amerikai-szerb kapcsolatoknak. Amelyek most már meg is változhatnak akár. Vucsics ugyan elutasította azokat a pletykákat, miszerint szándékosan játszaná át Donald Trump vejének a kezére 99 évre ezt az értékes romot. És hogy az volna a szándéka mindezzel, hogy jó pontokat szerezzen Trumpnál, amelyeket beválthatna, ha netán ő kerülne ki győztesként a Fehér Házért vívott harcban.
No de Vucsics szerint mindez alaptalan híresztelés, hát majd meglátjuk, ha lenne ott olimpia, ahhoz is minden bizonnyal jól jöhetne egy építkező Trump-vő. Elvégre, mint azt látni fogjuk, többnyire szívesen követjük a szerb terepasztalon kikísérletezett modelleket. Arról nem is beszélve, hogy biztosan számíthatnánk a kínai elvtársakra is, ha Belgrád ma teszt-verzió Budapest számára. És nem csak a sokszor emlegetett vasútvonal miatt, amely ugye a mi pénzükön készül azért, hogy a távolkeletről érkező mindenféle szajrét könnyebb legyen az Unióban teríteni. Hanem például itthon nagy vihar volt a tervezett Fudan-egyetemi campusból, amelyből egyelőre kapavágás nem valósult meg, de azért van egy ezt a semmit fenntartó közalapítvány, idén már harmadik elnökét fogyasztotta el, és nyilván az ott dolgozók? Vagy nem is tudom, mondjuk buzgó léhűtők nem társadalmi munkában nem csinálnak semmit. Mindeközben Belgrádban sikerrel főznek a Budapesten még ki nem próbált kínai receptből, több egyetem is együttműködik a kínaiakkal, ottani politikai elemzők szerint puha politikai hatalmi manőverről van szó, mindenféle hangzatos kijelentések nélkül is beszivárgott az oktatásnak álcázott kínai propaganda.
Szóval bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza. Bizonyára az igen gomb megnyomásában sokat segített a honatyáknak az a tapasztalat, amelyet a szerb fővárosban szerezhettek. Ugyanez a beruházó ott már lassan készen lesz a városképi összhangra mit sem, a korrupcióra annál többet adó művel, amely Waterfront névre hallgat. És terjeszkedik tovább, az eredetileg ott lakók érdekeinek figyelembe vétele és a pénzügyek minimális átláthatósága nélkül. Szóval van példa, ezúttal könnyen informálódhattak a képviselők arról, hogy mire is mondtak igent.
A megvalósítandó budapesti álmokhoz elég Belgrádra néznünk. Szerbiával amúgy több mint tíz éve folynak az uniós csatlakozási tárgyalások, a terv nagy híve szavakban az EU közösségéről amúgy általában megvetően nyilatkozó Orbán Viktor. Bár csatlakozási céldátum ki tudja, hogy hol van még, az átláthatósági kritériumoknak aligha tesznek jót az emlegetett üzletek. Így az is kérdés marad – említem meg ezt a magyar csatlakozás huszadik, kormányszinten a legkevésbé sem megünnepelt, jószerével meg sem említett évfordulóján – hogy az uniós tagság támogatásában nyújtott ölelésünk nem lesz-e gyilkos Szerbiára nézvést. Ha játszunk közösen olimpiásdit, ha nem.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 2-i adásában hangzott el.