„Támogassa
Publicisztika
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete

Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.

Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Brancs – Szénási Sándor jegyzete

Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.

"No Gender" és a "bubuk"

28/03/2023 07:10

| Szerző: Kardos András

Boldog mindenki: Sajtóklub, Fidesz frakció, Orbán rajongók. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel felmondták az európai civilizáció minimum konszenzusát.

Van egy pont, amikor az aljasság és annak nyelve nem csupán megvetendő és elutasítandó, hanem amikor még az undor ezzel szembeni kifejezése is része a történetnek. Bencsik András nevezetű svábbogarazó illetőről múltkoriban megírtam, hogy megvetem őt, undorodom attól, amit ma művel, no még hozzá, dokumentáltam is, kommunista múltjával egyetemben. Tudom, tudom, nem szabad róluk beszélni, gyűlölködjenek csak a saját köreikben, mi pedig keresztülnézünk rajtuk. Soha nem szerettem ezt az álnagyvonalú szuperdemokrata magatartást, mert az embertelenség és az aljasság ellen nem lehet úgy küzdeni, hogy előkelően félrenézünk. Most sem nézek félre, rettenetes érzés, hogy megint Bencsikről kell beszélnem, de hát könyörgöm: nem róla van szó, hanem arról a rendszerről, mely 13 év regnálása után már nem is pusztán diktatúrát épít, hanem nyelvében acsarog azon embertársainkon, akik másképpen élnek mint ők állítják magukról, mármint a „No Gender” "közössége".

Ám most Bencsik újabb szintet lépett. Bocsánatot kérek civilizált embertársaimtól a következő idézetért:

"Ugandában a parlament egy LMBTQ-ellenes törvényt hozott, tehát a bubukat, ha összeházasodnak, kivégzik" – mondta mosolyogva Bencsik András. A Demokrata főszerkesztője bubuként emlegeti a melegeket… Az amerikaiak tombolnak. 100 százalékos egyetértéssel hozta meg ezt az ugandai parlament, amiben az a gyönyörű, hogy ez egy jelzés. Az egész világon az új kánon, az új vallás az a másságkultusz, az lmbtq. A bubuk az új szentek. És akkor azt mondják erre az ugandaiak, hogy mi meg jól lenyakazzuk őket, hogyha itten próbálkoznak összeállni kettesével. Ez egy üzenet, hogy Afrika nem csak hogy nem vesz részt ebben a szemétségben, hanem szembefordul. Mert Uganda csak egy ország, de ők voltak a legbátrabbak, vélhetőleg a többi is követ" – mondta Bencsik András. (Sajtóklub, Hír TV)

Bencsik, akit minden aljassága és szörnyűsége ellenére sem fogok kitagadni az emberiségből, sőt a magyarságból sem, de azt kell mondanom, hogy ezzel a szövegével, a melegek házasodása esetén ugandai kivégzésük ünneplésével, az LMBTQ és a melegek „bubuként” emlegetésével, kiírta magát abból a civilizációból, melyben a másik ember és a mások azonos jogainak elismerése az a minimum, amely még akár a diktatúra híveit is kellene, hogy jellemezze. Bencsik, vegyük észre, már nem pusztán gyűlölködik. A „No Gender” orbáni hadüzenetét tette át arra a „népnyelvre”, melyről szentül hiszi ő is, és vele vigyorgó kollegái is, hogy ez az emberentúlian aljas gyűlölete a másságnak, igazolva vagyon azzal, hogy szerintük a világot a „másság” kisebbsége uralja az USA irányításával.

Hát nem. Ezen a nyelv alatti nyelven semmiféle baromságot, hazugságot nem tud legitimálni sem Bencsik, se a vele kuncogók. Ünnepelni embertársaink kivégzését, „bubunak’, értsd, nem teljes értékű embernek gúnyolni a melegeket, erre nem csupán semmiféle felmentés nincs: ezzel Bencsik még a diktatúra nyelvét is továbbfejlesztett, ugyanis ez az embertelen szöveg, a nyelv felszámolása, ez már nem kommunikáció, nem undorító és aljas nyelvhasználat, hanem az európai civilizáció felmondása.

Jól értsük meg ezt a folyamatot. Most csak egyetlen példán demonstrálom, pedig számtalan van belőle, ugyanis az ész- és kontrollvesztés tömegmanipulációja egy szövetet alkot: a 21. századi diktatúra nyelvfosztó szövetét. Ezáltal lehet eljutni a tömeg mai kontrollfosztásáig.

Nézzük. Adva van egy felismerés: össze kell kötni a balliberális világot a mássággal, hiszen az ő értékeik között a másság védelme magasan jegyzett. Utána nyelvi hadjáratot kell indítani a melegek, transzok, LMBTQ emberek ellen, el kell lopni a „gender” szót, részben mert angol, részben mert a tömegnek nem jelent semmit. Ezután az undort és gyűlöletet össze kell kötni a melegekkel szembeni irtózat és a „gyerekvédelem” között. Ebből először kijönnek a „család és gyerekvédelmi” intézkedések, pláne törvények, riogatások a nyugati „ferdehajlamú” (sic!) emberek bűnös gaztetteivel. Ezt követi a „gender szak” betiltása, törvénymódosítás, és a felajzott tömeg, pont úgy, mint a „migránsok” vagy „Soros” esetében, már a kocsma előtt is gyűlöl minden meleget, hát még egy pohár pálinka után. Ezt követi a Vezér üzenete Brüsszelből, az „ellenség” egyik fővárosából: „NO Migration, NO Gender, NO War.” A magyar nép már félszavakból is ért angolul. Orbán NEM-et mondott a NEM-re, bármit is jelentsen ez. Valami „buzi” dologról van szó, akik megerőszakolják a gyermekeinket.

Itt már tombol a gyűlölet, értelmét vesztették a szavak. Nincs kontroll. De egy diktatúra azért diktatúra, hogy állandó mozgásban legyen. Demeterre jön egy Rákay, a „no genderre” jön Bencsik apród és teli szájjal boldog attól, hogy Ugandában kivégezhetik a meleg párokat (igaz, csak ha házasodnak. Ez ám az emberség!) Eztán kedélyeskedve lebubuzza azokat, akiket holnap kivéghezhetnek ennek az idiótának és gazembernek a nagy örömére.

Boldog mindenki: Sajtóklub, Fidesz frakció, Orbán rajongók. Csak azzal nem számoltak, hogy ezzel felmondták az európai civilizáció minimum konszenzusát.

Ahogyan azok is felmondták a múlt században, akik vigyorogtak azoknak a halálán, akik Auschwitzban vagy a Gulagon pusztultak el. Csak mert kisebbség voltak ilyen vagy olyan szempontból.

Végül, de fontos: én nem értek egyet azokkal, akik akár a Fideszt, akár Orbánt fasisztázzák. Nem, nem azok. Fenntartanak egy maffiaállamot, félelemben tartanak sokakat, önkényuralomban vernek szét intézményeket, de nem fasiszták. Pláne nem bolsevikok.

Ugyanis nincs itt semmiféle ideológia. Se hit, se világnézet. Az, hogy szép lassan felmondták az európai civilizáció sok évszázados nyelv- és értékrendjét, az nem az ideológián múlott, hanem azon, hogy a tömegeket, hogyan lehet a legjobban manipulálni oly módon, hogy elveszítse a kontrollt a szavak jelentése felett, és egy nyelvi gyűlöletszövetet fűztek össze számára, a posztorwelli populizmus jegyében: csak az érdek számít, a hatalom érdeke. Ha ehhez az kell, hogy felmondjuk a civilizációs minimumot: soha nem örülünk más ember elpusztításán, akkor a főnök annyit mond: „NO GENDER”, fullajtár meg vigyorogva hozzáteszi: Uganda üzent.