Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
Kardos András: Szerb Antal, az SZDSZ ügynöke
24/04/2023 13:14
| Szerző: Kardos András
ifj. Lomnici professzor esete Szerb Antallal és az SZDSZ-szel.
A Fidesz polihisztor géniuszainak egyik sajátossága, hogy naponta képesek megújítani a világtudományt, a világvallást, a világművészetet, egy szóval a világmindenséget. Tekintve, hogy szerény tudásom korlátos, ellentétben a Fidesz egyik polihisztorprofesszorával, a mindenek feletti tudásának géniuszával, ifj. Lomnici Zoltánnal, magvas kijelentései közül kizárólag az SZDSZ alatti irodalom oktatásra tett korszakalkotó megjegyzéseit ajánlanám egész népünk, mit népünk, az egész világ, kiemelten a tévelygő amerikai sültbunkók figyelmébe.
Ifj. Lomnici úr, akinek megjegyzéseihez képest Arisztotelész Poétikája, Kantnak Az ítélőerő kritikája, továbbá Hegel Esztétikája a fasorban sincs, idevágó, az irodalom, az esztétika, a politikatörténet és az egyetemes- valamint a magyar történettudomány forradalmát egyszerre jelentő aforisztikus tömörségű zseniális fragmentuma így hangzik:
"Az irodalomban is, azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom, a nemzetközi irodalom sok esetben, mint például a hazai. Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz.”
Ezt maga ifj. Lomnici professzor nyilatkoztatta ki, midőn az SZDSZ oktatáspolitikáját analizálta, ami valóban aktuális kérdés, hiszen a liberális párt alig több mint tíz éve megszűnt. De hát aki tudós, az tudós, Lomnici professzor tudja, hogy mi miért aktuális. Nézzük a polihisztor „állításait”.
1. A mindentudás konzervatív mágusa szerint nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom az iskolában, mint a magyar (de csak a liberális métely időszakában, nyilván). Igaz, ami igaz: ekkora baromságot még Arisztotelész se mondott. Honnan tudja és veszi alkotmányjogász uram, megmérte rőffel? Netán kilóra? Oldalszámra. Ja, az más. Jelzem Önnek, hogy első mondata első felének egyáltalán semmi értelme nincs, viszont, igaz, ami igaz: előkészíti a „nemzeti” diktatúra „esztétikájának” „kopernikuszi fordulatát”. (A félreértés elkerülése végett: Kopernikusz, alias Kópé Niku, magyar származású, élete végéig magyar nyelven álmodó gondolkodó volt, akinek híres „fordulata” is természetesen magyar nyelven fogant.) Nézzük a fordulatot magát.
2. A mondat második felében a most már a csillagászati ismereteket, a matematikai, a történelmi, a judaisztikai vonásokat is tartalmazó argumentumában, ifj. Lomnici mágus, úgysem hiszik el: megszámolta Szerb Antal (meghalt 1945 elején, a balfi táborban) két művének, Magyar irodalomtörténetének és A világirodalom történetének az oldalszámait. Értik? Megszámolta. De ez semmi: össze is vetette Szerb Antal két kötetének az oldalszámait. És itt jön a Lomnici-féle „esztétika kopernikuszi fordulata”, amit ő, szerényen, csak kedvenc példájának nevez: A világirodalom története „többszörösen vastagabb”, mint a Magyar irodalomtörténet. Csak hogy világos legyen. A két mű adatai: Magyar irodalomtörténet, 1934. A világirodalom története, 1941.
3. Ennek a géniusznak ez már középiskolás korában feltűnt. E páratlan zseni, még bátor ember is: Az SZDSZ oktatási diktatúrájával szemben, mint Herkules, oly merészen azt is bemondja, hogy mindez a Szerb Antal-féle, a II. világháború előtt elkövetett eszdéeszes hazaárulás, uram ne hagyj el! hatvan évvel később ajánlott olvasmány lett a gimnáziumban.
4. Bár nem vagyok történész (sem), de Lomnici polihisztor kinyilatkoztatását nem illik megcsonkítani. Íme az SZDSZ oktatáspolitikájának a történelemre vonatkozó megítélése:
„Sikerült elérni, hogy egy ideig nem tanították az 1956-os eseményeket a magyar iskolákban, gyakorlatilag a magyar királyok életét nem kellett alapjaiban ismerni, nagyobb hangsúlyt helyeztek az egyetemes történetre, mint a magyar történelem legnagyobb alakjainak a bemutatására.”
Most már elhagyom Örkényt, nem fogom kommentálni ezt a gyűlölettől sugárzó hazugságot. A meggyilkolt Szerb Antal eszdéeszes, magyarellenes műveket írt, és az SZDSZ oktatáspolitikája értelmében regnálásuk alatt nem tanították az 1956-os forradalmat. Ez már Örkénynek is sok volna. No comment.
Ócska, primitív, hazug, gyalázkodó „eszméi” vannak ifjabb Lomnicinak.
Undorodom.
P. S. „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.” Ezt a klasszikus mondatot azért idézem, mert ugyan ifjabb Lomnici van a „bizonyos szint alatt”, de nem én vagyok a szint fölött, hanem Szerb Antal és az SZDSZ oktatáspolitikája, élén Magyar Bálinttal és Horn Gáborral. Én viszont személyes sértettje vagyok Lomnici mágusnak. Ugyanis Szerb Antal: Utas és a holdvilág című regénye egyike a huszadik század legnagyobb magyar regényeinek, továbbá személyesen is nagyra tartom. És hogy segítsünk az ifjabb Lomnici által manipulált nézőnek, idézem Szerb Antal előszavának sorait: „Könyvemben a magyar irodalom csak utalások és összehasonlítások alakjában szerepel. Méltánytalanság lett volna úgy bánnom vele, mint a többi kisebb nyelv irodalmával; hiszen a magyar irodalom sokkal többet ér, mint amennyi helyet tölt be a világirodalmi tudatban, azzal mindannyian tisztában vagyunk. Másrészt mindazt, amit a magyar irodalomról mondhattam, elmondtam Magyar Irodalomtörténetemben, és nincs nehezebb és meddőbb feladat író számára, mint újra megfogalmazni valamit, amit egyszer már megfogalmazott.”
Hátha volt olyan nézője a polihisztormesternek, aki érti ezt az idézetet. Ifjabb Lomniciban nem bízhatom. De a nézőiben még igen.
