Gárdos Péter, Balázs Béla-díjas filmrendező, író a Magyar Filmhíradónál kezdte a pályafutását, kilenc évig volt ott gyakornok, majd rendező. A híradófilmek készítése közben szembesült azzal, mennyire könnyű filmet hamisítani, hogy a híradófilm, ami látszólag a legautentikusabb valóságlenyomat, könnyen válhat abszolút hazugsággá. Ehhez még hozzátevődött, hogy az utóbbi tizenöt évben olyan mértékű átverésdömpinget érzékelt a mindennapi életünkben, olyan brutálisan megnőtt a hírhamisítások száma, hogy egyszerre csak végtelenül aktuálissá vált ezen a téma.
Az elmúlt héten megemlékeztünk az utolsó filmes mohikánok egyikéről, Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezőről, operatőrről, egyetemi tanárról, Jancsó Miklós és Szomjas György alkotótársáról. De évtizedeken keresztül alkotótársa, rendezőasszisztense volt a felesége, Tóth Judit, Hosszú is, aki most azon dolgozik, hogy férje hat évtizedes munkásságát összefoglaló könyv megszülethessen.
Bérczes László Jászai Mari-díjas rendező, tanár, szerkesztő, az Ördögkatlan Fesztivál társigazgatója, két jelentős – Cseh Tamással és Törőcsik Marival készült – beszélgetőkönyv szerzője. Az elmúlt 15 évben sokat tett azért, ha nem is egy asztalhoz, de legalább egy szobába terelje az úgymond különböző nézeteket valló művészeket, rendezőket, színészeket… Hogy hidat építsen köztük … Nem sok sikerrel, vallja.
V. Kulcsár Ildikó író, újságíró legújabb könyvének címe: Mondod-e még a szót, köszönöm? Vajon mennyire van jelen az életünkben a hála, a másik ember megbecsülése, szeretete, ami mellé elengedhetetlen az elpusztíthatatlan derű is?
Petőcz András József Attila-, Márai Sándor-, Unesco-díjas költő, író, szerkesztő. A nyolcvanas években szamizdat lapot alapított, Médium-Art néven, kapcsolatban állt az akkori demokratikus politikai ellenzékkel, az 1980-as években csatlakozott az avantgárd párizsi köréhez, nemzetközi költészeti fesztiválokon szerepelt. Ez a gazdag, de közel sem teljes múlt. De vajon mire utal ez az idézet? „Az öregember, a férfi, aki önmagát öregembernek tartja, aki már tudja magáról, hogy öreg. Mindent el akar mondani, nyers őszinteséggel, felidézni mindent a múltból, akkor is, ha kockázatos, hiszen az emlékképek közelebb visznek a megértéshez, néha nagyon is közel…”
