Nincs is jobb annál, mint egy virtuális kocsmatúra az Anno Budapestben. Panxnotded Miklóssal és a hallgatókkal felidéztük a legendás, egykor volt becsületsüllyesztőket, söntéseket, talponállókat, borozókat (Grinzingi, Tabdi, Izsáki, Egri, Tokaji), kricsmiket, cefrézőket, megállókat, gombákat, csapszékeket, sörözőket, presszókat, „büféket”, csehókat, restiket, bárokat, tavernákat, pincéket, bodegákat, iszoldákat, műintézményeket, poharazókat, késdobálókat, májkárosítókat, „könyvtárakat”, ivókat, poharazókat, lebujokat, itatókat, „tanszékeket” és piáldákat. Idézzük meg a Calgary-t, a Sixtust, a Bakegért, az Isolabellát, a Bambit, a Négycsöcst, a Makk Heteseket, a Zöld Taknyokat, a valahányas számú italboltokat, a piaci szomjoltókat, a Kétlyukút, a Csúszós Balkanyart, a Gondűzőket és Búfelejtőket, Betérőket, Málnázókat, Rendelőket, Sóhivatalokat, Retoxikálókat, Agytemetőket, Roggyantókat, Merengőket, Betekintőket, Hullamosókat, Sör- és Borpatikákat, valamint Harmadik Félidőket.
De megemlékeztünk a 80-as évek végi reggel kilenc előtti kocsmatilalomról; a vizezett italokról és kamupiákról; valamint a tiszteletet parancsoló korcsmárosnőkről, akik a piros műbőr borítású pult mögül mérik a nyeles borkimérőkkel a fröccsöt és árulják a lilahagymás zsíroskenyeret a rexező nagyérdeműnek.
Éljük most a társadalmi életet virtuálisan az éterben, izé, az etilben. A verbális szesztilalom az adásban. Hitel nincs! Isten, isten – ökör iszik magában!
