Trumpnak sem jönne jól, ha sokáig elhúzódna az iráni konfliktus

Az Egyesült Államok iráni háborús céljai körül komoly vita zajlik Washingtonban is - Sayfo Omar és Kemény János arról beszéltek, hogy bár az amerikai és izraeli támadások katonai célpontokra irányulnak, nem egyértelmű, hogy pontosan meddig akar elmenni az amerikai adminisztráció, és milyen politikai végállapotot tart reálisnak.

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője szerint Donald Trumpot részben belpolitikai szempontok is sürgetik. Az Egyesült Államokban közelednek a félidős választások, és az elnöknek nem érdeke, hogy a konfliktus elhúzódjon vagy tartósan magas olajárakat idézzen elő. Emiatt a Fehér Ház inkább egy rövid, néhány hetes hadjáratban gondolkodhat, amelynek célja az iráni katonai képességek gyors és látványos gyengítése.

A szakértő szerint az amerikai és izraeli műveletek elsősorban a Forradalmi Gárda infrastruktúráját, a ballisztikus rakétaprogramot és az esetleg még fennmaradt nukleáris kapacitásokat igyekeznek megsemmisíteni. Ha ezek a célok teljesülnek, az már katonai értelemben is jelentős eredmény lehet, még akkor is, ha a politikai rendszer maga érintetlen marad.

A rezsimváltás ugyanakkor sokkal problematikusabb kérdés. Sayfo Omar szerint Iránban rendszerváltást elérni gyakorlatilag lehetetlen szárazföldi katonai jelenlét nélkül. Az Egyesült Államok viszont nem akar újabb közel-keleti szárazföldi háborúba bonyolódni, Izrael pedig még kevésbé. Ráadásul Iránon belül sincs olyan szervezett ellenzéki erő vagy felkelő hálózat, amely képes lenne országos szinten kihasználni egy külső katonai beavatkozás nyomán keletkező hatalmi vákuumot.

 

Kemény János szerint az amerikai döntéshozók úgy érezték, hogy stratégiai értelemben kényszerhelyzetbe kerültek. A 12 napos izraeli–iráni háború után elindított tárgyalásokat Washingtonban sokan inkább időhúzásnak tekintették, amelynek során Teherán igyekezett újjáépíteni a megrongált ballisztikus rakétaprogramját. Az amerikai hírszerzési értékelések szerint ráadásul Irán egy új, még erősebben megerősített föld alatti létesítménybe csoportosíthatta volna át nukleáris programjának egyes elemeit. Ha ez megtörténik, később sokkal nehezebb lett volna katonai eszközökkel megsemmisíteni ezeket az objektumokat – ez is hozzájárulhatott a katonai beavatkozás melletti döntéshez - magyarázta a John Lukács Intézet tudományos munkatársa.

A háború céljai azonban még az amerikai kormányzaton belül sem teljesen egységesek. Kemény János szerint az adminisztráció különböző tagjai eltérő hangsúlyokkal beszélnek a konfliktusról, ami kívülről nézve bizonytalanná teszi, hogy Washington valójában meddig hajlandó elmenni. Az ellentmondások Trump nyilatkozataiban is megjelennek. Az elnök a háború első napján arról beszélt, hogy az iráni népnek át kell vennie a hatalmat, miközben a Forradalmi Gárdának amnesztiát ígért, ha megadja magát. Kemény János szerint ezek a kijelentések nehezen összeegyeztethetők azzal, hogy az Egyesült Államok nem készül szárazföldi beavatkozásra, amely nélkül az ilyen politikai forgatókönyvek aligha valósíthatók meg.

Az iráni belpolitikai viszonyok sem kedveznek egy gyors rendszerváltásnak. Sayfo Omar felidézte, hogy a tavalyi tüntetéshullámot brutális erőszakkal verték le, és még a visszafogott becslések szerint is több ezer ember halt meg a karhatalmi fellépések során. A tiltakozó mozgalmak ráadásul szervezetlenek, és még azok között sem volt egységes cél a rezsim megdöntése, akik az utcára vonultak. A szakértő szerint az iráni állam mögött továbbra is komoly intézményi és társadalmi erő áll: a mintegy 190 ezres Forradalmi Gárda, a hozzá tartozó több százezres Baszidzs paramilitáris hálózat, valamint a hagyományosan konzervatív társadalmi rétegek egy része. Ebben a helyzetben az iráni lakosság számára rendkívül kockázatos lenne egy újabb felkelés. A hatóságok a korábbi tüntetések után is tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, gyakran kollaboráció vagy árulás vádjával, és a belső elnyomó apparátus továbbra is működőképes maradt - hívta fel a figyelmet.

 

A katonai hadműveletek eddigi menete alapján a koalíció elsősorban az iráni légvédelem és a rakétakapacitások gyengítésére koncentrál. Kemény János szerint az amerikai és izraeli erők között egyfajta munkamegosztás alakult ki: Izrael főként a rezsimhez kötődő célpontokat és a belbiztonsági apparátus létesítményeit támadja, míg az Egyesült Államok az iráni haditengerészet és más katonai képességek ellen hajt végre csapásokat. A konfliktus közben diplomáciai feszültségeket is okozott a nyugati szövetségi rendszeren belül. Több európai ország – köztük Spanyolország és korábban Nagy-Britannia – kezdetben vonakodott attól, hogy bázisait az amerikai műveletek rendelkezésére bocsássa. Sayfo Omar szerint ezek az ellentétek valószínűleg nem vezetnek tartós NATO-válsághoz. A legtöbb szövetséges inkább azt szeretné, ha a konfliktus rövid ideig tartana, és elsősorban amerikai–izraeli művelet maradna, amelybe más országok csak korlátozottan kapcsolódnak be.

 

Irán az Öböl-menti államok bombázásait nem viszonozták, mert óvatosak. Egyrészt tartanak Irán válaszlépéseitől, másrészt attól is, hogy ha túlságosan belekeverednek a háborúba, az Egyesült Államok később kivonulhat, miközben nekik kell együtt élniük a meggyengített, de továbbra is jelen lévő Iránnal. A szomszédos országokban található amerikai vagy amerikai használatú létesítmények elleni csapások célja Kemény János szerint az lehet, hogy az arab államok politikai nyomást gyakoroljanak Washingtonra a katonai műveletek leállítása érdekében. A konfliktus egyik legfontosabb eszköze az energetikai útvonalak fenyegetése. A Hormuzi-szoros lezárásának lehetősége vagy a civil infrastruktúra elleni támadások már most is felfelé nyomják az olaj és a cseppfolyósított földgáz árát, ami az amerikai belpolitikában is érzékeny kérdés lehet.

A beszélgetésben szó esett Irán regionális szövetségi rendszeréről is. Sayfo Omar szerint az úgynevezett „proxyhálózat” az utóbbi időszakban jelentősen meggyengült: Szíriában megbukott az Aszad-rezsim, Irakban a síita milíciák nem aktivizálódtak olyan mértékben, ahogy Teherán remélte. A Hezbollah ugyanakkor továbbra is kulcsszereplő. A libanoni szervezet jelentős pénzügyi támogatást kapott Irántól, de közben belpolitikai nyomással is szembe kell néznie Libanonban, ahol egyre erősebben merül fel a lefegyverzés kérdése, és a síita közösségen belül is vita bontakozott ki az Iránhoz fűződő kapcsolatokról.

Felmerült az is, hogy Európának mennyire kell tartania iráni válaszlépésektől. A szakértők szerint az iráni hírszerzés és a hozzá köthető hálózatok az elmúlt évtizedekben többször próbáltak akciókat szervezni Európában, bár ezek jellemzően iráni ellenzékiek vagy a rezsim kritikusai ellen irányultak- mondta Kemény János.

Az iráni diaszpóra európai jelenléte ugyanakkor különleges helyzetet teremt. Sok nyugat-európai országban jelentős iráni közösségek élnek, amelyek nagy része kifejezetten ellenzéki beállítottságú. A szakértők szerint emiatt paradox helyzet alakul ki: miközben elvileg ezek a közösségek potenciális terepet jelenthetnek a hírszerzési műveletekhez, politikai értelemben inkább a rezsim ellenfeleinek számítanak. A nyilvános megmozdulásokon gyakran inkább az iráni vezetés elleni tiltakozás jelenik meg. Ennek ellenére az európai biztonsági szolgálatok rendszeresen számolnak be Iránhoz köthető merénylettervekről vagy előkészületekről, ami azt mutatja, hogy a hírszerzési aktivitás a kontinensen továbbra is jelen van.

 

A katonai képességek kérdése szintén kulcstéma volt a beszélgetésben. A szakértők szerint Irán jelentős ballisztikusrakéta-készlettel rendelkezik, amelynek egy része már a mostani konfliktusban is felhasználásra került. Kemény János szerint a ballisztikus rakéták továbbra is komolyabb fenyegetést jelentenek, mint a drónok, elsősorban nagy sebességük miatt. Ezek ellen csak fejlett és drága rakétaelhárító rendszerekkel lehet védekezni. A Sahid típusú drónok ezzel szemben lassabbak és kisebbek, viszont alacsonyan repülnek és nagy számban indíthatók. A védekezés nehézsége éppen ebből adódik: ha egyszerre sok eszközt indítanak, az könnyen túlterhelheti a légvédelmet. Az ukrajnai tapasztalatok alapján az ilyen drónok ellen sokszor egyszerűbb, mobil légvédelmi csoportokkal védekeznek, amelyek géppuskákkal vagy könnyű fegyverekkel próbálják lelőni a célpontokat. A konfliktusban ezért az ár-érték arány is fontos tényező: egy viszonylag olcsó drón ellen nem mindig éri meg drága rakétát használni.

A nemzetiségi kérdés Iránon belül

A háború egyik gyakran felvetett kérdése az is, hogy az iráni társadalom etnikai sokszínűsége destabilizálhatja-e az országot. Irán lakosságának jelentős része ugyanis nem perzsa. Sayfo Omar szerint azonban az iráni államnak még európai mércével mérve is viszonylag erős történelmi államisága van, ami bizonyos kohéziót biztosít a különböző népcsoportok között. A legnagyobb kisebbség például az azeri, amelynek jelentős része integrálódott a politikai és gazdasági struktúrákba. Más csoportok – például a beludzsok vagy az arab közösségek – inkább periférián élnek, de ezek sem jelentenek olyan tömeges politikai erőt, amely önmagában megrengethetné az államot. A kurdok helyzete külön kategória. Iránban több millió kurd él, és a térségben léteznek politikai és fegyveres szervezeteik is. A szakértők szerint azonban ezek a csoportok megosztottak, és nem feltétlenül érdekeltek abban, hogy egy amerikai vagy izraeli stratégia részeként nyílt konfliktusba lépjenek Teheránnal - magyarázta Sayfo Omar.

A szétesés forgatókönyve nem valószínű

Létezik az a stratégiai elképzelés is, amely szerint Iránt több kisebb államra lehetne feldarabolni, így csökkentve regionális súlyát. A szakértők szerint azonban egy ilyen forgatókönyv komoly regionális instabilitást okozna. Ha Irán szétesne, a környező hatalmak valószínűleg megpróbálnák befolyásolni az újonnan létrejövő területeket, ami könnyen hosszú távú regionális konfliktushoz vezethetne. A jelenlegi helyzetben ezért a legtöbb elemzés inkább arra számít, hogy az iráni állam területi egysége fennmarad, még akkor is, ha a háború belpolitikai feszültségeket erősíthet az országon belül.

A teljes beszélgetést a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.