Sós fürdő, havas séta, és egy kis hód – A tél legszebb arca
16/01/2024 12:38
| Szerző: (X)
Véletlenül úgy alakult, hogy eddig mindig nyáron jártam Bajorországban, ahol rendre elbűvöltek a hegyei, a tavai, a mesebeli kastélyai, fémkupolás templomai és jellegzetes, festett homlokzatú házakkal teli kisvárosai. Aztán az idén télen jutottam el ide, és kiderült, errefelé a hideg évszak is a legszebb arcát mutatja.
Talán mert termálvízben mi sem szűkölködünk, a téli Bajorországról elsőként sokkal inkább a forralt bor- és pörkölt mandula illatú, hangulatos adventi vásárok jutnak eszünkbe, nem a meleg vizes fürdők. Ám ha elmúltak az ünnepek, és az üzletekben sem szólnak már a karácsonyi dalok, akkor a valóban országnyi méretű délnémet tartományt egy pihentető, kényeztető oldaláról ismerhetjük meg. Ilyenkor különösen érdemes felkeresni számtalan fürdővároskájának valamelyikét, például az osztrák-német határtól csak néhány kilométernyire fekvő Bad Reichenhallt, ahol a fürdőkultúra több mint 175 éves múltra tekinthet vissza, hiszen 1846-ban nyílt meg itt az első kúrahotel.
Aki szerint nem tél a tél hó nélkül, az ugyanolyan jó helyen jár az Alpok lábánál fekvő elegáns városkában, mint az, aki (hozzám hasonlóan) a havas hegycsúcsokat inkább csak nézni szereti, azt is lehetőleg a jó melegben, pláne a jó meleg vízben üldögélve.
Ha az első csoporthoz tartozunk, tehetünk havas sétát az egykori sóbányához tartozó utakon, benevezhetünk esti szánkópartira a naplemente után hangulatosan kivilágított szánkópályán, vagy kipróbálhatjuk a hótalpas kirándulást a környékbeli hegyekben, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a völgyben fekvő városkára. A város fölé magasodó Predigtstuhlra a világ legrégebbi, nagy kabinos felvonójával utazhatunk fel: a ma már műemlékvédelem alatt álló felvonó 1928 óta szolgálja megbízhatóan a helybelieket és a turistákat, piros kabinjaiban 8 és fél perc alatt juttatva fel őket a völgyből a hegyi állomásra, 1584 m magasra. Ha lift helyett szívesebben használjuk a saját lábunkat, különleges élményt jelent 246 lépcsőn felkapaszkodni a sziklára épült zarándoktemplomhoz, a Pankrazkirchéhez. A gyönyörű barokk épület harangjai minden negyedórában megszólalnak, este hatkor pedig az úgynevezett Mindenszentek harang is megkondul. Egyébként itt fent a magasban, a behavazott fenyőfákkal teli templomkertben olyan csend van, mintha teljesen magunk mögött hagytuk volna a világot.
Az óriási üvegablakoknak köszönhetően az Alpok havas hegyvonulatának látványa tárul elénk akkor is, ha a helyi termálfürdő, a Rupertustherme valamelyik panorámamedencéjében merülünk bele a meleg, sós vízbe. Bad Reichenhall a környékbeli hegyekben bányászott sónak köszönhetően szerzett hírnevet, az innen származó só a mai napig keresett árucikk. Ugyanezt a 250 millió éve az Alpok belsejében rejtőző sót vezetik bele folyékony, oldott formában a fürdő medencéinek vizébe, hogy élvezhessük jótékony, bőrápoló, izomlazító és immunrendszer-erősítő hatását. A látványt a legjobban az újonnan nyitott, 36 fokos kinti medencéből élvezhetjük, amely perem nélküli, úgynevezett végtelen medence, így benne úszva az az érzésünk támad, mintha egyenesen beleúsznánk a minket körülvevő tájba. A másik különlegesség a valóban hegyikristályra emlékeztető modern épület, a panoráma-kristályszauna, ahol az élményt hang- és fényhatások is fokozzák.
A tengerszemre emlékeztető, tiszta vízű bajor tavakat itt a nyári vidám sötétzöldről telente ezüstszürke jégtükörré változó Thumsee képviseli, amelynek egy vicces kis hódfiú, Theo a jelképe. Nem véletlenül, hiszen errefelé valóban élnek hódok, úgyhogy ha csendesen járunk, éles a szemünk, és szerencsénk van, akkor Theo eleven rokonait is megpillanthatjuk.
Mörk Leonóra