Munkaerőhiány és rossz ösztönzők: ezért nem csökkennek a várólisták
6/01/2026 10:18
| Szerző: Klubrádió
Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász szerint a kórházi várólistákon tapasztalható hosszú várakozási idők mögött egymást erősítő, strukturális hibák állnak: munkaerőhiány, rossz finanszírozás és torz ösztönzők.
Rékassy Balázs hangsúlyozta: önmagában az, hogy egy protézis műtétre várni kell, nem magyar sajátosság. A világon sehol nem működik úgy az ellátás, hogy egy súlyosan kopott csípőízülettel másnap megoperálják a beteget. A probléma itthon a várakozási idők szélsőséges szórása: van, ahol néhány hónap alatt sorra lehet kerülni, máshol ugyanarra az ellátásra éveket kell várni.
Ennek pedig egyik legegyszerűbb oka az ápolóhiány - mondta. Sok kórházi osztály papíron akár 40–50 ággyal is működhetne, a valóságban azonban az alacsony létszám miatt csak 20–30 ágyat tudnak használni. Hiába lenne orvos és beteg, nincs elég ápoló a biztonságos működéshez.
Hasonló a helyzet a műtősnők esetében is. Rékassy saját tapasztalatát idézve elmondta: volt olyan budapesti kórház, ahol csaknem húsz orvos dolgozott, de mindössze három műtősnő volt mellette. Emiatt a műtétek többségét csak délelőtt lehetett elvégezni, a kapacitás pedig nem az orvosokon, hanem a segédszemélyzet elérhetőségén múlott.
Ez szerinte nem egyedi logisztikai hiba, hanem klasszikus rendszerhiba. Az ápolók és műtősnők bére évek óta nem emelkedett érdemben, elinflálódott, így az egész rendszer alulfizetett és alulmotivált munkaerőre épül.
A problémát tovább súlyosbítja a finanszírozás logikája. A hálapénz eltörlése önmagában helyes lépés volt a közgazdász szerint, ám az orvosok bérezése ma nem ösztönzi a nagyobb teljesítményt. Egy közfinanszírozott orvos ugyanannyit keres akkor is, ha naponta két műtétet végez, mint akkor, ha négyet. Ráadásul a kórházak számára a drága beavatkozások – például az ortopédiai műtétek – jellemzően veszteséget termelnek, így az intézményvezetők sem érdekeltek a kapacitás bővítésében.
Rékassy Balázs szerint a „civilizált világban” ezt teljesítményalapú finanszírozással oldják meg: a biztosító valós költségek alapján fizet a beavatkozásokért, a jól működő kórház pedig akár nyereséget is termelhet, amit bérekre, minőségjavításra és motivációra fordíthat. Magyarországon ezzel szemben a műtétek gyakran eleve alulfinanszírozottak, a veszteséget pedig különböző pótlólagos bérmegoldásokkal próbálják elfedni.
Ennek egyik következménye itthon a magánegészségügy gyors növekedése. A betegek, akik nem akarnak vagy nem tudnak éveket várni, a magánszektor felé fordulnak, gyakran anyagi lehetőségeiket is túlfeszítve. A jobb orvosok követik a keresletet, így a magánellátás tovább erősödik, miközben az állami rendszer gyengül – ez pedig súlyos társadalmi igazságtalanságot eredményez.
Rékassy szerint mindez nem feltétlenül tudatos állami „leépítés”, inkább a passzív állam és az aktív piac találkozása. Nyugat-Európában a magánszektor szabályozott módon, kiegészítő szerepben működik: az állami biztosító meghatározott beavatkozásokat megvásárolhat magánklinikáktól, szigorú minőségi és árkritériumok mellett. Így jöhetnek létre specializált intézmények például szürkehályog-, ortopédiai vagy kardiológiai műtétekre.
Tegnap a nemzetközi sajtótájékoztatón a Direkt36 újságírója arról kérdezte Orbán Viktort, hogy milyen személyes felelősséget érez a közszolgáltatások jelenős romlása miatt, amire a miniszterelnök úgy válaszolt, hogy büszke rá, hogy 91 kórházat és rendelőintézetet újítottak fel, emellett orvosi rendelőket is újítottak fel. Az egészségügyre fordított kiadások elmondása szerint nőttek reálértékben. Ennek kapcsán Rékassy azt mondta, hogy még ilyen kórházzal nem találkozott, ez a 91 felújított nem tudja, hol bújt meg.
A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2026.01.06., kedd 7.35
Riporter: Para-Kovács Imre