Miért nem tudunk kijönni a magyar szinkronból?

Kevés filmes kérdés vált ki annyi indulatot, mint ez: szinkron vagy eredeti hang? Baráti asztaloknál, online kommentekben és a mozipénztár előtt újra és újra fellángol a vita. Elvesszük-e a színész valódi hangját, vagy épp ellenkezőleg: a magyar verzió ad hozzá valamit az élményhez?

„Azért találtuk ki ezt a témát, mert mi magunk is sokat szinkronizálunk, és heves viták szoktak kialakulni arról, hogy van-e még létjogosultsága a szinkronnak” – mondta Madarász Éva.

Magyarország szinkronon nőtt fel

Juhász Anna szerint a kérdés nem választható el a magyar filmnézési kultúrától. „A vagy-vagyra én azt mondom: is. Mind a kettőre szükség van.”

Magyarországon már 1936-ban készült szinkronfelvétel, az 1950-es évektől pedig szinte minden külföldi filmet magyar hanggal vetítettek. „Ezt az emberek megszokták. Ez lett a normális filmnézés” – mondta Juhász, akinek munkái között ott van az Ondedin család, a Forrest Gump, a Ponyvaregény, a Trónok harca vagy a Buffy.

A szinkron nemcsak kényelmi kérdés: gyerekek, idősek, gyengénlátók számára sokszor ez az egyetlen befogadható forma. „Egy rajzfilm szinkron nélkül nem is tudna működni” – tette hozzá.

„Nem hajlandóak olvasni” Hegedűs Emett, a Tabán Mozi vezetője a mozik oldaláról látja a dilemmát. „A fiataloknál is kettéoszlik a közönség. Van, aki mindent eredeti nyelven néz, és van, aki egyszerűen nem hajlandó feliratot olvasni” – mondta. A művészmozikban jellemzően feliratos vetítések mennek, de a tapasztalat szerint plázamozikban az eredeti hangos előadások gyakran üresen maradnak. „A családok egyszerűen nem mennek be feliratos filmre” – hangzott el.

Juhász Anna szerint ez részben megszokás kérdése, részben idegrendszeri tréning. „A feliratolvasás is tanulható. Akinek erre rááll a szeme, annak az idegrendszere ‘edzésben van’. De egyszerre nézni a képet és olvasni tényleg nem mindenkinek megy.”

Amikor a magyar hang „az igazi”

A vita ott válik igazán személyessé, amikor emlékek kapcsolódnak hozzá. „Nekem Barbra Streisand hangja örökre Kovács Zsuzsa” – hangzott el.

Van, hogy a magyar változat annyira beépül, hogy az eredeti idegennek hat. Sok néző csak úgy hajlandó újranézni egy filmet, ahogy először megismerte. „Ha nem az állandó magyar hang szólal meg, a néző azt érzi, hogy valami nincs rendben.”

A szinkron mint műfordítás

„Ha jól sikerül, a szinkron műfordítás” – mondta Juhász Anna. Különösen igaz ez a humorra. A Monty Python például szinte fordíthatatlan nyelvi játékokra épül. „Volt, amikor hiába dolgoztunk rajta minden erőnkkel, éreztük, hogy ezt a szintet egyszerűen nem lehet elérni fordításban.”

A szakmában legendák keringenek félrefordításokról – a Starbucks „sarki csillagvizsgálóvá” válása vagy a „Jacob létrája” esete ma már inkább tanmese, mint hiba.

Idő nélkül nincs minőség

A mai szinkrongyártás egyik legnagyobb gondja a tempó. „Régen egy főszerepre egy hetet dolgoztunk. Ma ugyanez fél nap.” A szakmai igény megmaradt, de a körülmények szűkültek. „A szinkron mindig kompromisszum – idő, pénz és elvárások között.”

Amikor a hang nem tapad

A „hangtapadás” jelensége sokszor eldönti a néző reakcióját. Epres Attila elmesélte, amikor Szabó Sipos Barnabás visszavonulása után ő lett George Clooney magyar hangja a Műkincsrablásban. „Végig azt éreztem, hogy ez nem én vagyok, ez a hang az övé” A közönség fülében Clooney már máshoz tartozott.

Ugyanakkor a fordítottja is működhet: Gary Oldman az Ötödik elemben annyira más figura volt, hogy a megszokott magyar hang helyett Gálffi László működött igazán. „Ott ez remekül működött, mert maga a színész is teljesen más volt” - mondta Epres Attila.

Amikor a szinkron önálló életre kel

Madarász Éva kezdőként Csákányi Lászlót kérlelte sokszor közös színpadi fellépések próbáján, hogy kicsit legyen Frédi. Juhász Anna pedig egy történettel világította meg a szinkron valódi erejét. Tolnay Klári színésznő Kalán néni hangját adta, amikor egy kisfiú megkérdezte az utcán:

– Te vagy a Kalán néni?
– Igen, én vagyok.
– Menj össze egy picit nekem!
– Az itt nem megy.

A fiú számára a hang nem közvetítés volt, hanem maga a figura.

Nincs végső válasz

A beszélgetés alatt ez a vita nem dőlt el. Műfaj, generáció, megszokás és emlékezet húz más irányba mindenkit. Van film, amit eredeti hangon szeretünk, és van, amit magyarul nem tudnánk elképzelni. Madarász Éva elmondta, hogy bár mindketten sokat szinkronizálnak, a mozikban eredeti hanggal nézik a filmeket. A beszélgetés végén kiderült, hogy Juhász Anna szereti a feliratos filmeket is, Hegedűs Emett pedig a szinkront is, a komoly vitatkozás így elmaradt.