Anno Budapest: A büntetés

A múltban a gyermeknevelés fegyelmezési módszerei jelentősen eltértek a maiaktól, és amit ma gyermekbántalmazásnak tekintünk, az évtizedekkel ezelőtt még természetes nevelési eszköznek számított. A családban a testi fenyítés volt a leggyakoribb büntetési forma: vesszőzés, pálcázás vagy nadrágszíj használata tartozott a mindennapokhoz. Emellett gyakran alkalmaztak sarokban állást, térdeplést – nem ritkán babon vagy kukoricaszemeken –, ételmegvonást, vagy bezárást sötét helyekre, mint a kamra vagy a pince. Az egyházi befolyás is erőteljesen jelen volt a fegyelmezésben: kötelező böjtöléssel és hosszas imádkozással büntették a rossz gyerekeket. Az iskolákban sem volt könnyebb a helyzet. A pedagógusok rendszeresen alkalmazták a körmöst, a vesszőzést és pálcázást, különösen a kezekre és a tenyérre mérve az ütéseket. Megszégyenítő módszerekkel is éltek: a diákok szamárfület viseltek, sarokba állítottak őket, vagy éles felületen kellett térdelniük. Magyarországon az 1945 utáni időszakban kezdték fokozatosan korlátozni ezeket a módszereket, a testi fenyítés törvényi tilalmát pedig csak 2005-ben vezették be.

Minket is vertek, mégis emberek lettünk! Jó, de milyenek? Erről meséltek hallgatóink Panxnotded Miklósnak vasárnap délután 3 és 5 között.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, és a lejátszó nem jelenik meg, a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)