A nemzetbiztonság helyett a republikánusok és a demokraták is a választási győzelemre koncentrálnak
23/12/2025 08:16
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ha a Trump-adminisztráció hisz a nemzetbiztonsági stratégiájában, és azt akarja, hogy az túlélje a 47. elnöki ciklust, akkor kétpártiságra kell törekedni – olvasható Brian Chow neves politikai elemző, a The National Interest című lapban megjelent írásában.
Trump nemzetbiztonsági elképzeléseiben sok olyan elem van, ami mindkét párt, vagyis a republikánusok mellett a demokraták támogatását is elnyerhetné, ha az elnök hajlandó lenne olajágat nyújtani a vele szemben álló félnek – vélekedik Brian Chow neves politikai elemző, a RAND Corporation elnevezésű amerikai agytröszt korábbi vezető tanácsadója, a The National Interest – vagyis A nemzeti érdek – című periodika internetes oldalán megjelent cikkében.
A szerző szerint a két párt közötti mostani súlyos megosztottság szükségtelen kockázatokat idéz elő, és alááshatja Donald Trump nemrég nyilvánosságra hozott, új nemzetbiztonsági stratégiáját. Ha a Trump-adminisztráció hisz ebben a stratégiában, és azt akarja, hogy az túlélje a 47. elnöki ciklust, akkor kétpártiságra kell törekedni – hangsúlyozza Brian Chow.
Felhoz három olyan témát, amelyek mindegyikét védhetőnek tartja, ám az elnök borúlátó a demokraták támogatásának a megszerezhetőségét illetően, ezért brutális eszköz alkalmazásával, vagyis kongresszusi törvényalkotás kezdeményezése helyett elnöki rendelettel hozta meg intézkedéseit. Eközben a demokraták úgy gondolják, hogy meg kell védeniük Amerikát és a szabad világot Trump kezdeményezéseitől. A nemzetbiztonsági megfontolások helyett mindkét párt a választások megnyerésére összpontosít.
A három téma közül az első az Aranykupolának nevezett, többrétegű rakétavédelmi pajzs terve, amely arra lenne hivatott, hogy megvédje Amerikát a ballisztikus, hiperszonikus rakétáktól, illetve robotrepülőgépektől és az összes egyéb, újgenerációs támadó eszköztől. Brian Chow szerint a mostani republikánus megközelítés látványos terv, de hatalmas a költségvonzata, a kudarc jelentős kockázata mellett. Független becslések szerint az elkövetkező 20 esztendő folyamán összesen 3 és fél billió dollárba kerülne, szemben a Trumpék által emlegetett 175 milliárd dollárral. A cikk szerzője szerint Trumpnak a rövid távú célt 2028-ig arra kellene korlátoznia, hogy legalább egy, legfeljebb öt sikeres műveletet tudjanak végrehajtani az elfogó rakétákkal, ésszerű áron. Cserébe a demokratáknak nyitottnak kellene lenniük a program folytatására az elkövetkező évtizedre nézve is.
A második témakört Trumpnak az a kommunikációs jelentőségű döntése jeleníti meg, hogy a védelmi minisztérium visszakapta eredeti, 1947-ig használt „háborús minisztérium” nevét. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi kapcsolatokban úgymond „az erő révén” kívánja biztosítani a békét. Az általánosabb értelemben vett kommunikáció kapcsán azonban Brian Chow bírálattal illeti a Pentagon szerinte túlzottan titkolózó gyakorlatát, például a kettős – katonai és polgári – rendeltetésű felhasználási lehetőségeket illetően. Szerinte e területen növelni kellene a közvélemény tájékozottságát.
Végül a Chow által említett harmadik elem az, hogy a NATO-tagállamok kötelezettséget vállaltak arra: 2035-ig bruttó hazai termékük 5 százalékára növelik védelmi kiadásaikat. Ezzel kapcsolatban a The National Interest szerzője arról értekezik: a 32 NATO-tag közül egyelőre csak hat ország – a három balti állam, valamint Németország, Lengyelország és Svédország – dolgozott ki olyan terveket, amelyek az 5 százalék elérésével biztatnak már a 2035 előtti években. Ez a hat állam a NATO védelmi költségvetésének mindössze 8 százalékát teszi ki. Ha a többi 26 tagállam nem tesz nagyobb kötelezettségvállalásokat, akkor 2034-35-ben nem fogják tudni megugrani a célt. Brian Chow azt javasolja, hogy az elkövetkező tíz esztendőn át a tagállamok erőfeszítései nyomán minden egyes évben növeljék 115 milliárd dollárral az atlanti szövetség védelmi költségvetését, így a célidőszak vége már nem jelentene teljesíthetetlen feladatot, és lenne elég pénz olyan programok elindítására, mint az egész NATO-nak szánt Aranykupola megteremtése.
Mindezt azért ragoztam ilyen részletesen, hogy illusztráljam: Amerikában is érzékelhető az a jelenség, hogy a külpolitika nem kis részben a belpolitikai célkitűzések függvénye, és hogy Európával szemben inkább elvárások, mint neki tett ígéretek fogalmazódnak meg.
"Amikor Európában háború van..."
Ez utóbbi megállapításhoz mintegy magyarázatként – persze, nagyon leegyszerűsítő, de mégis magyarázatként – kapcsolnám a Neue Zürcher Zeitung interjúját a 97 esztendős, de ezt derűsen megélő, magát ma is jól tartó Klaus von Dohnanyival, Hamburg egykori szociáldemokrata polgármesterével. Az ő megfogalmazása szerint, „amikor Európában háború van, New Yorkban nem csörren egyetlen ablaküveg sem”. Annyit még tegyünk hozzá, hogy Dohnanyi szerint a tartós ukrajnai béke megteremtésének nem a Kreml, hanem Kijev a fő akadálya, és több diplomáciai kezdeményezésre lenne szükség Oroszország irányába.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025.12.23., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János