Szőcs Géza: A rács két oldalán

A közelmúltban elhunyt Szőcs Géza olyan jelentős költő volt, hogy a veszteség feldolgozásának és az életmű megismerésének elősegítése érdekében minden hónapban az ő gazdag életművéből is közzéteszünk egy verset ebben a rovatban. Honlapunkon korábban már megismerhették Magyarország és Születésnapomra című verseit szintén Valcz Péter felolvasásában, valamint Indián szavak a rádióban című legendás költeményét Göndör László előadásában, Görög színház a sétatéren és Árvíz a Sétatéren című verseit pedig a szerző előadásában, aki még hat évvel ezelőtt olvasta azokat föl műsorunkban.

A mától itt, a Klubrádió honlapján is elérhető vers első alkalommal karácsony reggeli ünnepi válogatásunkban hangzott el, majd irodalmi műsorunk, a Belső közlés hagyományos műsorsávjában is meghallgathatták, az Eörsi István Krassó Miklósról szóló visszaemlékezését tartalmazó adásunk lezárásaként. A versben Szőcs a tőle már megszokott bravúros módon építi föl a szöveget a nyelv, az érzések és a logika határmezsgyéjén, amitől olyan tág jelentéstöbblettel gazdagodik, hogy a legtöbbünk rövidsége, tömörsége és enigmatikussága ellenére is fölismerheti benne élete egy-egy esetét, szeletét, szomorú vagy vidám oldalát.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers eredeti, írott változata:

Szőcs Géza: A rács két oldalán
                  Rács van a kristályokban is.

Ez lesz az első – így szól,
Átnéz a lány a rácson –:
Az együtt töltött első
Vagy utolsó karácsony.

És hallja odaátról
A távolodó választ:

Első, utolsó este!
Amikor megtelt angyalhajjal

                  A kettőnk sorsa
És összevegyült a földes szélben
Életünk minden hordaléka,
Gyümölcse,
         Nagykabátja,
                  Gyolcsa.