Száz év után magány? – Kárpáti János jegyzete

Véres évforduló a mai. 1989. június negyedikén a kínai vezetés harckocsikkal rontott neki a pekingi Tienanmen téren összegyűlt demokrata tüntetőknek, és tiporta el a szabadságot. De ez ma Magyarországon senkit nem érdekel. Remélhetőleg csak azért, mert a 31 nem kerek szám. Tény és való: száz évvel ezelőtt durva igazságtalanságot követtek el a magyarsággal szemben az első világháború győztes hatalmai. Trianon nemzeti tragédia, aminek az előkészítéséhez Magyarország uralkodó köreinek szűklátókörűsége is hozzájárult.

Száz év hosszú idő, több mint ötször annyi, mint az a tizennyolc, ami az első bécsi döntésig eltelt. Akkor, 1938-ban Szlovákia területének valamivel több mint egyötödét visszakapta Magyarország, és az a terület akkor valóban csaknem színmagyar volt. A történelem sötét paradoxona, hogy a kizárólag etnikai szempontból voltaképpen korrekt határmódosítást – ezt most nagyon nehéz kimondani – Hitlernek és Mussolininek köszönhettük. Ha most a morális szempontokat ki is kapcsoljuk, amit egyébként nem lehet, ami marad: szűklátókörűség 2.

És akkor ezzel a revíziót le is vehetjük a napirendről, nem csupán a reálpolitika kényszere folytán, hanem azért is, mert ma már gyakorlatilag nem lehetne meghúzni semmilyen új, egyértelmű etnikai határvonalat. Talán még Székelyföldön, de az meg nem határos Magyarországgal. Megoldást – tetszik vagy nem tetszik Brüsszel – az európai uniós és a schengeni övezeti tagság jelenthet, az európai integráció, amely mellett az államhatárok egyre inkább elveszítik a jelentőségüket. De akkor elkötelezettséget kell mutatni Európa iránt. Lehet ugyan hangoztatni, hogy az erős nemzetállamok Európáját akarjuk, de ezzel kívánjuk-e azt is, hogy mondjuk Románia úgy istenigazából erős nemzetállamként kezdjen viselkedni? Akkor mi lesz az ott élő magyarokkal? Gondol-e a mai Magyarország a határon túli magyarságra másként is, mint a budapesti kormánypárt pótlólagos szavazóbázisára?

A centenáriumi évfordulón holnap túllépünk – a Fideszen egyelőre nem.

Kárpáti János jegyzete a 2020. június 4-i Esti gyorsban hangzott el.

A címlapi kép 2019-ben készült a Klubrádió parkolójában.