Ténykérdés

A kormány által szerkesztett kormányinfó nevű performanszról sok mindent el lehet mondani. Informatívnak kevéssé nevezhetjük, tekintve, hogy a sajtó munkatársainak csak a kormány által kontrollált környezet biztosította szűkös keretek közt van lehetőségük kérdezni. Szórakoztatónak is csak mérsékelten mondható, és csak az esetek elenyésző százalékában tanulságos. A legutóbbi kormányinfó azonban a három kritériumból kettőnek egészen biztosan megfelelt, mindenképp tanulságos volt, és valamelyest még szórakoztató is.

Ugyan szerdán a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélete kimondta, hogy a kormányközeli Indexen novemberben bemutatott, a Tisza Párt állítólagos gazdaságpolitikai terveit tartalmazó 600 oldalas dokumentum valójában nem köthető a Tiszához, a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre, hogy az ítélet ellenére is azt fogják-e hangoztatni, hogy ez a dokumentum a Tiszáé, azt volt képes mondani, hogy ez „ténykérdés”, a döntés pedig nem jogerős. A politikus ahhoz hasonlította, mintha Gyurcsány az őszödi beszéd után azt mondta volna, hogy nem is hazudtak, a bíróság pedig ezt elhitte volna.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Az, hogy egy bírósági döntés elsőfokú, tehát nem jogerős, érthető. Az is érthető – ha a maga nemében riasztó is –, hogy a Fidesz gyakorlatát már korábban összefoglalta Orbán Viktor: „minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük”. Tehát a jogerős ítéletig sok minden történhet. Mégis, a magam részéről nagyobb valószínűségét látom annak, hogy a kormány inkább jogszabály-módosítással rajzolja át az ítélethozatal lehetőségeit, mintsem a szócsövükként gyakran asszisztáló orgánum mutatna be állításaikra vonatkozó, meggyőző bizonyítékot. Az külön figyelmet érdemel, hogy a Fidesz egy bírósági ítéletet ilyen cinikusan kezel, függetlenül annak fokozatától.

Végső soron Gulyás miniszter kijelentése megállhatja a helyét, ténykérdésről van szó, egyszerű tényekről – abban az értelemben, hogy ő nem találja azokat.