Agatha Christie éjszaka is felébredt, hogy vajon jól adagolta-e ki a mérget

Hallható a Klubrádión minden szerdán 19 órakor, ismétlésben vasárnap 11-kor. Podcastként vagy a Klubrádió archívumából bármikor.

A titokzatos stylesi eset volt Agatha Christie első bűnügyi regénye, ez volt a sorozat harmadik beszélgetésének a témája. 1920 őszén, vagyis éppen 105 évvel ezelőtt jelent meg könyv alakban az Egyesült Államokban, hazájában Nagy-Britanniában pedig először a Times közölte heti folytatásokban, és csak azt követően adták ki kötetként. A regényt Christie jóval korábban, még 1916-ban írta, de a közben eltelt négy év során nem kevesebb, mint hat kiadó dobta vissza, mielőtt a Bodley Head fantáziát látott benne.

Milyen szerencse, mert Agatha Christie már letett arról, hogy további regényeket írjon, így viszont elindulhatott egy páratlan szerzői karrier, amelynek már az első darabja igen magasra tette a lécet a klasszikus angol detektívregény műfajában. A mostani rész erről az indulásról, a szerzői hang formálódásáról szól A titokzatos stylesi eset című regény kapcsán.

Krimi: a modern neurózis tükre

A 20. század krimije – különösen a brit klasszikus – a társadalmi változások és a modern félelmek visszatükröződése. Miklós Ágnes Kata szerint „az emberek nem a természet erőivel küzdenek, hanem egészen másféle félelmekkel: ki a szomszédjuk, kivel kötnek házasságot”. A krimi ezt a bizonytalanságot ragadja meg, Christie pedig - mint mondta - új formát adott neki.

A titokzatos Styles – ahol minden elkezdődött

Christie első regénye, A titokzatos stylesi eset, az első világháború hátterével íródott. Gyógyszertári tapasztalatai révén mély ismerete volt a mérgekről, ami a regény hitelességét adja. „Éjszaka is felébredt arra a gondolatra, hogy úristen, vajon tényleg jól adagolta-e ki ezúttal?” – meséli az irodalomtörténész.

Ebben a regényben jelenik meg először Hercule Poirot, a piperkőc belga nyomozó, akinek karakterét a Torquay-ben élő belga menekültek ihlették. Poirot ellenpólusa Arthur Hastings kapitány, a jó szándékú, ám naiv narrátor. A kapcsolatukat bemutatja a kapitány regénybeli mondata: "Barátom – kérlelt Poirot –, ne áltassa magát! A segítsége így is felbecsülhetetlen volt."

Család és hazugságok

Christie zseniális módon bontja fel a vidéki angol családok idilli képét, feltárva a rejtegetett titkokat és apró hazugságokat, amelyek gyakran a legnagyobb bűnök forrásai. Miklós Ágnes Kata szerint: „A család egyszerre támasz és félelmetes közeg, ahol bárki megőrülhet és akár gyilkolhat is.”

A regények tele vannak apró hazugságokkal, titkokkal, amelyek gyakran nem is nagy bűnök, csak kicsinyes kis disznóságok, amiket nem szívesen vall be az ember. „Szerintem mindannyian ilyenek vagyunk máig is. Picike disznóságainkat nem szeretjük bevallani” – teszi hozzá az irodalomtörténész.

A könyvtárszobák igazságosztója

Az eredeti regény tárgyalótermi zárását Christie a kiadó kérésére átalakította, a nagy leleplezések helyszíne a csendes könyvtárszoba lett, ezentúl a többi regényében is. Itt Poirot nemcsak a gyilkost, hanem a közösség minden kisebb-nagyobb bűnét is leleplezi, így morális dimenziót adva a műveknek.

Az írói trükkök – például az elrejtett tárgyak – a feszültség fenntartását szolgálják. Az olvasó úgy érzi, majdnem megoldotta a rejtélyt, de Poirot mindig egy lépéssel előrébb jár. További trükköket is sorolnak a beszélgetésben.

Örökség és újraolvasás

Christie első regénye minden fontos elemet tartalmaz, ami a műfajt meghatározza: bűntényt, karaktereket, erkölcsi kérdéseket, trükköket. A titokzatos stylesi eset nemcsak Poirot bemutatkozása, hanem egy új irodalmi korszak kezdete, ami az emberi viszonyok mélységeit is feltárja. Mert a krimi nemcsak a gyilkos kilétéről szól, hanem arról, hogy mit tesz velünk a bizonytalanság.