Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Basszus – megjött!
16/10/2023 10:12
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket.
Ne tessenek regisztrálni, mert az esemény már lezajlott. Ezért is van az, hogy ez nem egy reklám, hanem beszámoló. Ami pedig a könyvet illeti, hát az kétségtelenül elkészült, ide-oda – rádióba, boltokba – elkerült, de arról egy szerény tudósító nem tehet.
*
Ahogy eltervezve volt, szinte úgy le is zajlott, noha például amikor negyed ötkor bekukkantottam a színházterembe, ami ott van nálunk a Klubrádióban a negyediken, a berendezésből csupán a székek hiányoztak. Igaz, én csak az aula lefoglalását kértem attól, akiről feltételeztem, az ülőalkalmatosság iránti igény oly magától értetődő, mint a jegesmedve a Déli Sarkon, ő bizonyára északit hallott vagy Barrabást; gyorsan nekigyürkőztünk, Erika, Ilona, Robi, Dani és kettő darab Ági (egyikük Sugár, másikuk K. Ágnes korán érkező törzsközönség), legott elrendeztünk száz széket, mégis, ha már pogi nincs, legalább ülve ne legyen. Izzadás és ingcsere lett a konzekvencia, ezért is nem fehér ingben (mint Delon a Fekete tulipánban) vagyok látható a fotón, ami bejárta a nagyvilág fontosabb sajtótermékeit, hanem vörösben. Attila Hajdúszoboszlóról jött (amiért külön meghatódtam) bő félóra késéssel Lázár dohányzás-, lézer- és közlekedési miniszter áldásos közreműködésének köszönhetően, antréja nyíltszíni tapsot váltott ki, Gábor Gyuri pedig idő előtt húzott el a Spinozába előadni, talán Othellót, Jagót esetleg Dezdemónát játszta, vagy mindegyiket.
Zolinak és Janinak mindig volt hajlama a deviáns magatartásra, most is pont a megbeszélt időpontban érkeztek.
Pataki Judit megnyitotta a világraszólót, egyrészt ő azonosan egyenlő az Ab Ovo kiadóval, másrészt megjelenésével kompenzálta valamelyest a női szereplő keresésének sikertelensége miatt keletkezett nyomasztó hiátust.
Nem lehetett oly nagyon unalmas a diskurzusunk. E merész feltételezés abból merítkezik, hogy Gyuri kivételével senki sem távozott a másfél órás program vége előtt, és még meg is vásároltak számos példányt a könyvből.
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket. Beszélgetésünk szerteágazóan érintette a lehetséges világok legjobbikának a Kárpát-medencében meghonosított egyetlen példányának sok-sok elemét, nem megfeledkezve a rest of the world-ről sem, ami szépen fejlődik a katasztrófa irányába. Fő megállapításunk, nevezhetjük akár konklúziónak, a cselekményből levonható következtetésnek az volt, van és lesz, hogy mindenkinek a maga mozgásterében kell a maximális erőfeszítést megtennie a felvirágoztatás érdekében, és akkor minimum beszarás lesz megvalósulva.
*
Vizsgálódásomat a most a nép számára rendelkezésre bocsájtott 448 oldalas (plusz borító) füzetecskémet illetően, kihasználva az elektronika áldásait, kiterjesztettem a statisztikai vetületre is, példámmal irányt mutatva az esztétika művelői számára. Ha például tudnánk, a Bezuhov, Castorp, Pierre, Hans, Jimmy (Fülig) szavak hányszor szerepelnek az adekvát művekben, sokkal többet tudnánk a szépségről.
No de hagyjuk a szakemberek feddését másra, magunk menjünk fel a padlásra.
A kötetben a "Gábor György" kifejezés a "Gábor Gyuri" mutációval együtt 18-szor fordul elő.
Az Orbán szavunk abszolút listavezető 174 említéssel, a Viktor 31, a kettő kombinációja 24, a miniszterelnök 134, a "miniszterelnök úr" kombó 1 alkalommal szerepel – utóbbi egy Márky-Zay idézetben jelenik meg. Ezek persze sajnálatosan szinte elmerülnek az összesen mintegy száztízezer szó tengerében.
Karácsonyból 40 akad, ebből 25 kis kezdőbetűvel.
Ági – e szavunk kiemelt fontossággal bír, 126-szor fordul elő a Basszusban, beleszámítva az olyan konspiratív megoldásokat is, mint például a gazdas-ági, vagy a köztársas-ági.
Ami az összegzést illeti, az 542 szereplőért, 110 ezer szóért, 790 ezer karakterért, 106 fotóért kért vételár igazán elenyésző, hiszen a kedves vevő szavanként 4, Orbánonként (mutációkkal együtt) mindössze 12 fillért fizet.
Kérjük tapasztaltabb olvasóinkat, hogy a fillér jelentését magyarázzák el az iskolarendszerünkben csak az utóbbi időkben pallérozódott ifjaknak.
