A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
29/04/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Bár a közvélekedés szerint Magyarországon csak rossz dolgok történnek – és erre aztán rogyásig tudunk példákat mondani – éppen húsz éve nagyonis jó esett meg az országgal. Teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak – tulajdonképpen szerdán egész napos hejehujákkal és vigaszságokkal kellene felidézni mindezt. Magyarország oda került, ahová mindig is tartozni szeretett volna, ahová valójában mindig is tartozott: Európához.
Ahogy a csatlakozás napján megjelent cikkében Fejtő Ferenc írta: “Nyolcvanöt évet kellett várnunk, több búval, mint örömmel megrakodva ahhoz, hogy megnyíljon előttünk az Európai Unió kapuja. Abban a tudatban lépünk be, hogy ami vár bennünket, nem a Paradicsom. Az Európai Unió nem törli el a nemzeteket, csak elvárja tőlük, hogy kiűzzék magukból az ellenségesség ördögét. Több mint egy földrész, és több mint egy szövetség, inkább egy nagyobb, egy magasabb rendű szolidaritás a nemzetek között. Ugyanakkor erre az Európára érvényes az a meghatározás, amelyet Széchenyi István adott a magyar nemzetnek: nem volt, hanem lesz. Olyan lét lesz ez, amelynek fejlesztésében ezentúl mi is részt veszünk, amelyben a szabadságot nem csak élvezni fogjuk, hanem – amint azt Goethe Faustjában előre mondotta – szabadok leszünk, de annak tudatában, hogy ezért a szabadságért minden nap újra meg kell küzdeni, hogy ezentúl nem csak a saját országunk sorsáért leszünk felelősek, hanem a civilizáció sorsáért - mégpedig az egyetemes civilizációért.”
(Fejtő Ferenc: A nagy illúziótól a nagy eseményig, Magyar Hírlap, 2004. május 1.)
Fejtő bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
2004. május elseje nagy nap, érdemes lenne egyszer eljátszani azzal, hogy összegyűjtjük, akik már tudatosan élték meg ezt a napot, mit tettek akkor, hogyan telt ez a május elsejéjük. (Én egy kis Káli-medencei faluban, Monoszlón ünnepeltem - 2004. május elseje emlékezetes nap, bár akkor már évek óta úgy számoltunk, feltartóztathatatlan eljön a csatlakozás.)
Néhány nappal később a pesti Andrássy út sarkán futottunk össze egy kollégámmal. Sokat látott, tapasztalt szerkesztő, aki így foglalta össze a lényegét az Európai Uniós csatlakozásnak: Most sokat romlott a magyarok önsorsrontási esélye.
Kétségtelen, ha nem lenne EU ma bizonyára sokkal, de sokkal rosszabb lenne.
De az önsorsrontás erejét, hatékonyságát, úgy tűnik, alábecsültük. Az EU ma annyira hozzátartozik az életünkhöz, mondjuk, mint a telefon. El lehet azt magyarázni, egy 2004-ben születettnek, hogy voltak idők, amikor egy telefon előfizetésre éveket kellett várni. (Az 5800 lakásos Gazdagréten egy telefonfülke volt csak sokáig). A telefon ma mindenki zsebében ott pittyeg, nélküle megáll a világ. Az EU ugyanígy az életünk mindennapi tartozéka lett, észrevétlenül hozzánk nőtt. Az utazási szabadság, a választék a boltokban, a harmonizáció, a demokratikus jogállam elvei - akarom mondani, ez utóbbival akad egy kis gond.
Az EU-nak nyilván akadnak hibái és az elmúlt éveknek tanulságai. Például, hogy egy szégyentelen, putyinista, korrupt diktatórikus hatalom milyen akadálytalanul, könyörtelenül képes rombolni az európai értékeket.
Az “ellenségeskedés ördöge” – közös szégyenünkre – ma Dezső vagy Béla vagy Aranka, de valami magyar nevet visel. A következő évek programja tehát leszerelni és nyugdíjba küldeni ezt a csúnya ördögöt.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. április 29-i adásában hangzott el.
