Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Arató András: Emelem sapkámat
21/04/2023 12:30
| Szerző: Arató András
Tudod mi a különbség a szocialista tervgazdálkodás, és az illiberális gazdaságpolitika között? Hát a terv!
Nyelvi szempontból talán szerencsésebb az árakra sapka helyett kalapot húzni, mert utóbbi az emelésre alkalmasabb, ám pártunk és kormányunk ismét előrelátónak bizonyult, túljárt az imperialisták és más liberálbolsik eszén, mintegy megelőzte őket, elejét véve a károgásnak. Ugyanis tálcán kínálta volna magát a Hanyatló Nyugat propagandistái számára a gúnyolódás lehetősége: kalapot adtak az árak fejére, amit majd az első tavaszi fuvallat elfúj, haha. Ezért aztán a történelmi leckék emlőin nevelkedett vezetőink sapkát tettek az árak kobakjára, mélyen a szemükbe húzva - fülek takarva. Annyira sikeres a termék, hogy melegben is hordható, akár egész nyáron át. Orosz nertársaink is erősen érdeklődnek e hungarikum iránt, mi másért is röpködne sereg szárnyán a Nemzet Fürkésze Moszkvába, ahová három nővér is sóvárog, mint üzletet kötni: gázért szabadalmat adunk, az ár-usanka licencét (ушанка-цена).
Előre megyünk hátra, nem hátra, nincs megállás a fejlődésben.
Végre megtörténik az árengedményes kiárusítás kapitalista anarchiájának felszámolása. Mert mi volt eddig? A kereskedők trükköztek, kérem szépen. Ha valamelyik áruból felgyülemlettek a készletek, engedtek az árból. Kevés volt a vevő? Árengedmény! Vége a télnek? Csizmakiárusítás. Sőt, még az usankát is olcsóbban adták tavasszal. Maguk döntötték el, mikor mit adnak leszállított áron. Aki ügyes volt, szorgalmas, tehetséges, akár meg is gazdagodhatott. Ráadásul a vásárló is maga döntötte el, hol vásárol. Hát hol vagyunk mi, az őserdőben? Most végre vége ennek a sehova sem vezető vircsaftnak. Pártunk és kormányunk előírja a multiknak, akik persze brüsszeli titkos kémek és aknászok, mikor mit adjanak olcsóbban, természetesen függetlenül attól, hogy mennyiért veszik a portékát. Ez az előremutató gazdaságpolitika egyenesen a Paradicsomba vezet, Stairway to Heaven. Nem a paradicsomhoz, mert az nem lesz. A külföldi kéz előbb-utóbb leveszi a szőrös kezét a honi kiskereskedelemről, és csak a nemzeti értékek iránt elkötelezett fordított ABC marad a placcon. A vásárló megszabadul a töméntelen áruféleség okozta választási kényszertől, nem kell válogatnia az üres kampókon nem lógó húsok, az össze-vissza mindenféle sajtok, zoknik, öltönyök, fogrémek között. Jártunk mi egykoron a példamutató GUM áruházban, kedden negyvenes férfi, pénteken negyvenötös női csizma, persze nem árulták el előre, mikor melyik – hol maradt volna a meglepetés? Járulékos előny: elválik a szxr a májtól, mert majd amikor a szükség kosarából mindenki egyformán nem vehet semmit, akkor előbújnak a népnyúzó feketézők, mint giliszták eső után, le lehet rájuk éppúgy csapni, mint a bujkáló rémhírterjesztőkre, akik reszketnek a sötétben.
Van még egy fontos és boldogító különbség a szocialista és az illiberális gazdálkodás között. Akkoriban a hatékonyságot nélkülöző állam volt a tulajdonos, most viszont a nemzetért felelősséget viselő Családé minden.
Látszólag nem közvetlenül ide tartozik a kórházi blokkoló órák projektje. Egyelőre csak a személyzet köteles rögzíteni a belépés és a kilépés időpontját, de ez csak a kezdeti kísérleti stádium. E kitűnő eszköz használata hamarosan kiterjed a páciensekre is, megelőzendő, hogy egyes renitens állampolgárok meleg étel iránti önző vágyuk pár napi kielégítése reményében kétszer vagy háromszor is kivetessék a vakbelüket.
Arccal a vasút felé, elvtársak – de az már tényleg egy másik téma.
Címlapi fotó: Hentesüzlet 1945. Forrása: Fortepan.hu / Berkó Pál