Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Arató András: Egy mondat Karikó Katalin Nobel-díjának margójára
3/10/2023 19:00
| Szerző: Arató András
"... igaz ugyan, hogy a legnagyobb tudományos díjban részesülő tudósok főműveinek a címét sem szavanként, sem összességében nem értjük, és ez többnyire így van rendjén, hiszen ha értenénk, magunk is fölfedeztük volna azt a kis izét, elvégre egy egyszerű gázszerelőnek vagy csempekufárnak éppúgy joga van a zsenialitáshoz, mint egy kiskunhalasi asszonyságnak – jó, legyen kisújszállási, valóban nem mindegy, ám a lényeg az asszonysági lét..."
Tévedett a Dési, amikor azt mondta az Esti vagy a Reggeli Gyorsban, végre egy olyan díjazott teljesítmény, aminek a jelentőségét értjük, feltéve, hogy beoltattuk magunkat - vagy ahogy a korabeli, azaz tavalyelőtti nyelvhasználat mondotta volt: fölvettük az oltást – ráadásul nem haltunk meg a koronavírus áldozataként, vagy ha meg is haltunk, nem covidban tettük, továbbá hazafias kötelezettségünknek eleget nem téve nem a kínai vagy az orosz chipet engedtük be a véráramunkba, hanem a hanyatló Nyugatét, mert igaz ugyan, hogy a legnagyobb tudományos díjban részesülő tudósok főműveinek a címét sem szavanként, sem összességében nem értjük, és ez többnyire így van rendjén, hiszen ha értenénk, magunk is fölfedeztük volna azt a kis izét, elvégre egy egyszerű gázszerelőnek vagy csempekufárnak éppúgy joga van a zsenialitáshoz, mint egy kiskunhalasi asszonyságnak – jó, legyen kisújszállási, valóban nem mindegy, ám a lényeg az asszonysági lét; csakhogy tévedett a Dési, mert a Sorstalanságot megértettük, már aki, aki meg nem, annak elmagyarázta az ötöstagkönyvesek köre, hogy ti. Kertész Imre valójában Imre Kertész az orgoványiból (noha a Makrát nem ő írta), de őt legalább eredeti nyelven olvashatjuk, szemben Mann Tamással, Bellow Saullal, Beckett Sámuellel, vagy éppen Rabindranáth Tagoréval; szóval ott a tévedés, a Désié, hogy valójában az mRNS-nek sem értjük a jelentőségét, csak érteni véljük, miközben az jó érzés, amikor megerősítést nyer a türelem jogossága, mintegy rózsát terem a kapkodás elkerülése, ha kivártuk a pillanatot, és így nemcsak a világ legdrágább, viszont a hatékonyságot nélkülöző löttyöt fogyaszthattuk el intramuszkulárisan, hanem a háborúpártiakét, hiába mutatott példát a vakcina-fürkész felettes énje, és fogadta magába a kínai lét, mondván, bármilyen oltás jobb a semmilyennél; és ha ily hosszan fűzi a mondatát az ember, fennáll a veszélye, hogy mire a végére ér, ha el nem is felejti az elejét, de könnyen kiderülhet, ő maga tévedett, nem a tévedéssel vádolt, mint esetünkben is, amikor a svédek Nobel-esővel kápráztatják el a Kárpát-medencéből elszármazottakat – egy nap sem telt el, és máris itt van nekünk ez a móri uraság, Krausz Ferenc fizikus, aki elsőként mért meg valamit, amivel helyreállt a rend, minthogy a Pobeda karóránk nem méri az attoszekundumot.
