A határnak mindkét oldalán például magyar emberek is élnek, akik természetszerűen közlekednének, találkoznának családtagjaikkal mondjuk húsvétkor, átugornának a szegedi, illetve a szabadkai színházba, és egyáltalán. Miközben a fene se tudja, mit jelentő, talpig piros-fehér-zöldre mázolt nemzetpolitika most két magyar falu között konkrétan egy vasfüggönyt: az úgynevezett NATO-kerítés éktelenkedését jelenti.

Ami Észak-Macedóniában légycsapó, az nálunk inkább autómatrica, továbbá és hangsúlyosabban miniszterelnöki sál, talán az jobb üzlet is.

1999 március 24-én este, hírműsorunkkal, a Hír 3-mal egy időben tizenhárom ország részvételével megkezdődött a szövetséges erők európai legfelsőbb parancsnoka, Wesley Clark amerikai tábornok által vezényelt légi hadművelet. Ez volt a NATO történetének második nagyobb koalíciós hadművelete, és a német légierő első éles bevetése a második világháború óta.

Van ez az ünnepnap, március tizenötödike, amelynek mégiscsak szólnia kellene a szabadságról, a szabadságérzetünkről és arról is, hogy a gyerekeinknek a XIX. századból a szabadságeszményt kellene eltanulniuk megemlékezés közben

El is gondoltam, hogy milyen lehet a jövője annak a Karmelitában gályázó asszonynak, aki a nőnapi puszira való felkérésre azt válaszolta volna a miniszterelnöknek, hogy csókolgassa kend az ördög öreganyját, vagy az ötezer forintos trappistát.

A mai hatalom úgy véli, hogy az orvosok amúgy meglehetősen öncenzúrázott, a szolidaritás szót hírből sem ismerő érdekérvényesítése olyannyira bosszantó számára, hogy igyekszik szitokszóvá tenni az orvos szót. A tanár szót már talán sikerült is.

Hát ez meg mi? - tehetnénk fel mi is a kérdést a mai közállapotokat látván nap mint nap. De itt most másképp hangzott el ez a kérdés.

"Annyi bajunk mellett legalább a brüsszelita-sorosista ördögi megszállástól meneküljünk meg, és hát milyen szerencse, hogy akadt szakember a konzervatív szellemi holdudvarban."

Hogyan segít a magyar kormány Ukrajnának, Törökországnak és a saját iskoláinak?

Egy zaklatási ügy margójára. Józsa Márta jegyzete.

Az Erasmus-programot "az Unió egyik legsikeresebb kezdeményezésének tartják, 1987-ben indult, megálmodói és résztvevői – már több mint két és fél milliónyi egykori és mai diák, köztük az uniós csatlakozás óta magyarok is – örömmel tisztelegnek vele a humanista tudós emléke előtt. Reméljük, hogy nem múlt időben beszélünk – mint oly sok humanista értékkel már megesett – így talán még nem kell a NER-alapítványi universitasok filisztereinek európai talárjukat a Türk Tanács kipcsak kaftánjára cserélniük."

"Hajózni muszáj. Nézzenek csak körül az Adrián, ahol olykor egymásnak adják a hajókormányt levitézlett pornópolgármesterek, Bill Gatesnél is okosabb udvari pénztárcák és egyéb nemzeti celebek."

"Olvasom a minap a külgazdasági és külügyitől, hogy hazánk a világ harmadik legnagyobb elektromos akkumulátorgyártási kapacitásával rendelkezik, és a folyamatban lévő beruházások nyomán hamarosan az első helyre fog lépni. Mondja mindezt annak kapcsán, hogy kongói kollégájával tárgyalt az onnan behozandó minél több kobalt kapcsán, az ugyebár kell a nagybecsű ipari hungarikumhoz. A Nemzeti Akksitelep vonzani fogja a turistákat."

"Csöppet sem volnék meglepve, ha az igencsak vakmerő állatok nem éppenséggel a minap durrogtató háborús hangnem miatt zavarodtak meg annyira, hogy Árpádházi Szent Margit kolostorromja alatt kötöttek ki, a futópálya ördögeinek nagy rémületére."

A népkonyhától ingyenkonyháig, a Trónok harcától Orbán Viktorig és más Kárpátok-környéki géniuszokig is nyúlnak a gondolatok Józsa Márta jegyzetében.

Vessék össze a vébére szánt erőforrást például azzal az lendülettel, amelyet mondjuk az egészségügyre, a betegek ellátására, méltóságára, a hozzátartozók edukálására és hasonlókra fordítunk.