Oligarcía őrmester - Hardy Mihály jegyzete

Háborús helyzet van, kérem szépen. Ha lehet hinni a hivatalos előrejelzéseknek, akkor vasárnap lesz a koronavírus Sztálingrádja. Stratégiai fordulat a harcok menetében. Olyannyira, hogy hétfőn már indulhat is az „Érettségi Hadművelet”. Jó-jó, persze lehetnek áldozatok. Itt-ott egy újabb koronavírusos megbetegedés, egy-két belázasodó nyugdíj előtt álló pedagógus, legyengült szervezetű nagymama otthon stb. Na, de kérem szépen, áldozatok nélkül nincs győzelem, nem igaz? Hát nem tudom...

Meglehet, ezt az egész haditornát, járványellenes hadviselést megúszhattuk volna, ha a kormányfő még kisgyerek korában, úgy ötven évvel ezelőtt, kap egy doboz ólomkatonát és kijátssza magából ezt az állandó harci-Marci késztetést. Hogy mindent, de mindent csakis erőből, parancsra lehet megoldani. Hogy ne állandóan csak ostromlott várnak lássuk Magyarországot és afféle XXI. századi Dobó Istvánként tekintsen saját magára a miniszterelnök? Hadvezér, várkapitány, marsall? Vagy csak egy egyszerű őrmester, aki most csak nagyon nehezen tudja megülni a lovat?

Mert hogy a világ másképpen működik. A koronavírusra sem elég rárivallni, hogy „takarodj!” , és akkor egykettőre vége is lesz a járványnak. Persze, egy darab ideig hozzá lehet igazítani az egészségügyi statisztikákat a felsőbb elvárásokhoz, elsumákolni a tömeges tesztelést, csak hogy ne legyenek túl magasak a számok. De például az elbocsájtott emberek tömegét már nem lehet a végtelenségig elrejteni.

Hallottuk: senkit sem hagyunk az út szélén. Csakhogy azon a bizonyos útszélen már lassan sokkal többen vannak, mint az út közepén átszellemült arccal masírozók – hogy még egy katonai hasonlattal éljek.

Azt is hallottuk: annyi új munkahelyet teremtünk, amennyi a koronavírus miatt megszűnik. Naná: lelki szemeimmel már látom magam előtt idén augusztusban a balatoni ötcsillagos szállodát, ahol a közmunkás szobalány leszól a közmunkás recepciósnak, hogy a 205-ös szobába a közmunkás főszakács küldjön fel egy adag brassóit. Az lesz ám a szép új világ!

És ha már Balaton: a járványveszély sem akadályozta meg, hogy a magyar tenger partján ne folytatódjon a közvagyon átlényegülése – magánvagyonná. Újabb szállodák, kikötők, vitorlás yachtklubok kellenek az örökké éhes családtagok, a barátok és üzletfelek, az éhes oligarchák jóllakatásához. Mint a tévésorozatban: jön a köpcös García őrmester, mondhatni Oligarcía őrmester és szépen elviszi az aranypénzes ládát – jelzem a mi közös pénzüket – a hóna alatt. És az orrunk előtt. A kérdés csak az, hogy ezek után ki fog itt rendet tenni? Vagyis az igazságtevő hős, Zorro szerepe - egyelőre még kiadó...

Hardy Mihály jegyzete a 2020. április 30-i, csütörtöki Esti gyorsban hangzott el.