"El tudjuk érni, hogy kiirtsuk magát azt a szót is, hogy Ukrajna" – Bár az orosz propaganda agresszívabb, mint a reális politika, brutális üzenetei jelzik, nincs elmozdulás a békekötés felé
21/11/2023 19:50
| Szerző: Nemes Gábor/Klubrádió
Mutatja-e bármiféle jelét Putyin az orosz-ukrán háború eszkalációjának 21. hónapjában, hogy Oroszország a békére vagy legalábbis tűzszünetre törekszik? Ha a fronton nézünk szét nyilván nem. Ha pedig a propagandagépezet megmondó embereinek nyilatkozatait vizsgáljuk, úgy tűnik, az orosz vezetés csak saját magából képes kiindulni, úgy véli, csak azt a nemzetközi megállapodást tartják majd be a felek, ami erőn és félelmen alapul. Nemes Gábor összeállítása.
Margarita Szimonjan, az egyik legfontosabb propaganda tv-adó, a Russia Today főnöke általában napi pontossággal követi és tolmácsolja a Kreml éppen aktuális politikáját.
Azt gondolom, hogy egyetlen normális orosz ember sem kételkedik abban, hogy Isten segítségével a győzelem a miénk lesz. De különbségek vannak abban, hogy mit nevezünk majd győzelemnek. Csak az új területek megszerzését, amelyeket már az alkotmány is rögzített, vagy még más területeket is, vagy valamilyen egyéb garanciákat? Nos, még ha elérjük is, hogy garantálják Ukrajna semleges státuszát, megígérik, hogy Ukrajna soha sem lép be a NATO-ba, teljesítik az összes többi gyönyörű álmunkat és ha mindezt aláírják és Zelenszkij megesküszik a tórára, Biden pedig, aki katolikus a Bibliára – mindez az ég világon semmit sem jelent – mondja Szimonjan.
Tehát abból indul ki, hogy az Oroszországgal szemben álló felek pont úgy gondolkoznak, mint az orosz vezetés, pont úgy nem tartanak majd be semmilyen megállapodást, mint ahogy azt Ukrajna esetében Oroszország tette. Az az Oroszország, amely most már a látszatra sem ügyelve, határait saját igényeinek megfelelően akarja tologatni.
Putyin nem fog semmilyen engedményeket tenni, csak akkor fogad el egy tűzszünetet, ha stabilan biztosítva lesz Oroszország minden új határa. És ezek a határok ott húzódnak, ahol ezt szükségesnek tartjuk biztonságunk és államunk érdekei szempontjából – szögezi le Szimonján.
Azt is elmondja, hogy e határoknak mi lehet a garanciája. Nem nemzetközi szerződések, nem megállapodások, hanem csak és kizárólag az erő.
Tehát csak rögziteni kell a területeket, és oly módon megvédeni ezeket, hogy senki még csak meg se mukkanhasson. Közben pedig folytatni kell katonai és gazdasági erőnk növelését. Az egyetlen megállapodás, amelyben hihetünk – csak az erő lehet. A saját erőnk és hatalmunk. És hogy a másik oldal féljen. Ha akkora az erőnk és hatalmunk, hogy a másik oldal fél tőlünk – nos ezt már egy aláirt egyezménynek lehet tekinteni. Semmilyen más a legcifrább esküvésekkel alátámasztott papír, sem ér semmit. Nem hogy húsz évig, két napig sem tart – így Szimonján.
Tigran Keoszjan, Szimonjan férje és szintén fontos megmondóember meglehetősen brutálisan fogalmazta meg ennek a logikának a következményeit. Aki nem veti magát alá Oroszországnak, azt megsemmisitik.
Az a politika, amelyet ebben a háborúban, a különleges katonai hadműveletben választottunk, tehát hogy odacsapunk, megsemmisítjük ami Ukrajnában a szó rossz értelmében létezik, vagyis a gazdaságot és azokat az őrült embereket, akik fegyverrel szállnak velünk szembe – nos ez folytatódik, hatékonyan, nyugodtan folytatódik, és az erő mindenütt a mi oldalunkon van. Tudomásul kell venni egy egyszerű tényt: minket nem lehet legyőzni a hadszintéren. Egyszerűen nem lehet. Az Úristen így akarja – érvel kicsit misztikába hajlóan Keoszjan.
Miközben ezt a győzelmet lényegében a fél világgal szemben kell elérni.
A demilitarizáció olyan mint a Reichstag bevétele volt. Ez Ukrajna egész területének a felszabaditása a neonácik uralma alól. De nemcsak őket, az összes segítőjüket, minden szemetet el kell takarítani. És nemcsak az orosz Ukrajnát kell felszabadítanunk, amelyet a nyugati mágnások kirabolnak, nemcsak a nyugati iga alá került testvéri szláv népeknek kell segítséget nyújtanunk. Ez a háború a nyugati világgal szemben folyik, azokkal az úgynevezett nyugati értékekkel szemben, amelyek a sátánizmust, szodomiát képviselik és minden emberit tagadnak – mondja az egyik jeles televiziós beszélő fej.
Van egy renegát ukrán politikus, aki sokáig miniszterhelyettes volt Kijevben, majd 2014-ben a Krím és a Donbasz orosz megszállása után átment az oroszokhoz. Ő meglepő nyiltsággal mondja ki, hogy nem Ukrajna felszabadítása, hanem az ország, az ukránság megsemmisitése a cél.
El tudjuk érni, hogy kiirtsuk magát azt a szót is, hogy Ukrajna. És néhány nemzedék után már ennek az emlékét is eltüntethetjük. Akkor természetesen nem lesznek ukrán nácik, mert hát Ukrajna mint olyan nem lesz. Persze marad némi szeparatizmus, de hát mindig is volt például szibériai, vagy uráli szeparatista törekvés, pont úgy maradhat valamilyen kisorosz szeparatizmus is – ecseteli saját, immár megtagadott nemzete megsemmisitésének perspektiváit Rosztyeszlav Iscsenko.
Mindez a rendkívül kemény kézzel központilag irányitott orosz propaganda része, tehát az orosz felső vezetés nézeteit, vagy vágyait tükrözi, de azért mégiscsak propaganda és úgy is kell kezelni. Erre hívja fel a figyelmet – az emigrációból – Igor Jakovenko, aki egykor az orosz újságíró szövetség főtitkára volt.
Az orosz televízió, a háború információs részlege sokkal agresszívabb, mint Oroszország reális politikája. De ez azt is jelenti, hogy ezek a propagandisták egyre nagyobb mértékben felelősek a háborúért. Nemcsak kiszolgálják a háborút, hanem biztosítják, hogy tovább folytatódjon – a végtelenségig.
Az összeállítást a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Vlagyimir Putyin és Margarita Szimonjan 2019-ben.
2023. november 21. kedd, 18:40
Műsorvezető:Kárpáti Iván
Szerkesztő: Selmeci János
