Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Nincs itt semmi látnivaló - Józsa Márta jegyzete
15/05/2025 18:04
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Átláthatósági törvény a neve, egy bizonyos Halász János nevű bába segédletével látta meg kedd éjszaka 23:58-kor a napvilágot a kis lidérc.
Azt mondják elemzők, hogy senki nem fogja a füle botját sem mozdítani amiatt, hogy a pillanatnyilag megismert tervek szerint a putyini jogalkotás egy aranyos, pirospozsgás, csaknem ártatlan képregény-szörnyike ahhoz képest, mint amit a Kreml urának legjobb tanítványa hosszú vajúdás után most megszült. Átláthatósági törvény a neve, egy bizonyos Halász János nevű bába segédletével látta meg kedd éjszaka 23:58-kor a napvilágot a kis lidérc. Amúgy nincs itt semmi látnivaló, emlékezzünk csak a 2018-as Figyelő-listára, melyben kijelölték nagyjából, sőt össze is számolták a saját szlengjükben spekulánsnak mondott, a nyílt társadalmat szorgalmazó üzletember és gondolkodó embereit. Igaz, akkor még nem törvényről volt szó, rá is került egy-két kakukktojás a lajstromra, például olyannak a neve, aki már nem élt, vagy olyannak, akinek az volt a bűne, hogy mondjuk egy egyszerű titkárnő volt teszem azt egy roma egyetemistákat segítő programban. Bár, ha Gogolák elvtársnőre gondolunk a Tanúból, akkor tudhatjuk, hogy egy rövid asszisztensi szoknya is gyanút kelthet a hatalom éber őrszemeiben. Egyébként is, mit keres ott, ha köze van a munkájának valami sátáni eszmének, ha nincs, hagyjuk meg a tényeket a nyugat ópiumának. Annak a levadászó főpróbának is már jó tíz éve, hogy rendőrök szálltak ki az Ökotárs Alapítványhoz, bilincsben vitték el az elnökét. A társadalom szeme láttára, most is látszik: alig érti valaki, hogy a most beadott, és nagy valószínűséggel még a budapesti Pride előtt elfogadandó, törvénynek látszó furkósbot mindannyiunkat érint, kivétel nélkül. Az ilyesfajta szabályozások azokra húzhatóak rá, akikre a kényszerzubbonyt éppen rá akarják szabni. Az, akin még nincs, örülni fog, hogy lám-lám, micsoda emberség, kár volt farkast kiáltani. A tavaszi nagytakarítás beváltott orbáni fenyegetése maximum közönyre, vagy apátiára elegendő, szó nincs arról, hogy kaszát – kapát ragadjon mindenki, aki nem akar olyan szobában lakni, amelynek az ajtaján belülről nincs kilincs. Egyébként akármilyen borzalmas perspektívának látszik a román szélsőjobb tarolása – amely még akkor is beláthatatlan következményekkel fenyeget, ha netán sikerül vasárnap megállítani a Simion képében jelentkező második világháborús kísértetet – abban az országban kiabál már az is, aki véget akar vetni a nyugattól való elfordulásnak, meg mindannak, ami abból egyenesen következik. Mert tudja, vagy sejti azt, amibe félünk belegondolni. Még akkor is, ha az erdélyi magyar szavazók védekezőképességét erőteljesen kikezdte Orbán Viktor kiállása a fedőnéven mostanában patriótának nevezett fasiszta eszmék román terjesztője. Ennek hatását talán tapasztalhatjuk a 2026-os magyarországi választáson is. Esetleg előbb-utóbb a hazai szavazók is rájönnek arra, hogy a magát örökösnek képzelő miniszterelnök számára ők sem magyarok. Vagy állampolgárok, vagy valakik. Hanem egyszerűen valamik, eszközök a pénzhez és hatalomhoz való folyamatos hozzáféréshez. És akkor talán eljön majd az idő, amikor már a hatvanpusztai pasalikban sem lehet beszedni békekötvények árát, hogy folytatódjék a végeláthatatlan békeharc. Remélhetőleg Simion és a többi hasonló pajtással számolgatják majd a közös áristomban a hazájukért kapott fabatkát.

Józsa Márta jegyzete az Esti gyors 2025. május 15-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
