Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Magyaros - Rózsa Péter jegyzete
31/07/2025 18:05
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ajándék ez a nap. Azért még mindig jobb helyzetben vagyok, mint például egy szemműtétre három évet várakozni kényszerülő beteg. Mondom, ajándék ez az egész.
Várólistára kerültem a minap egy 14 centiméter hosszú, műanyag cipzár cseréje miatt. A vasaló ugyanis ráfutott, a fogazat összeolvadt, így az egyetlen, nyári melegben is vállalható hosszúnadrág azonnali beavatkozást igényelt. Könnyű mozdulattal az internetes keresőn öt ruhaszervízt találtam, gyalog is elérhető közelségben - gyerünk. A legközelebbi zárva, az ajtón a félrehúzott firhang mellett belestem, az üzlet már üres volt, na gondoltam, ennek vége. A következő portálján már ki is volt írva, hogy végleg bezárt. Jött a harmadik, redőny lehúzva, semmi felirat. Végre a negyedik működött. A varrónő lemérte, katalógusból kikereste a megfelelő darabot, tíz napra vállalta és a munkadíjjal együtt 4200 forintot kért. Előre. Így szokta, mondja, ez a biztonságos. Elég magyaros dolog, de ezen ne múljon, veszem elő a bankkártyát - már régen nem tartok magamnál több pénzt, mint néhány érmét adott esetre -, azonban az asszony leint. Az nem jó! Mondom ott a terminál a pénztárgép mellett. Azt ő nem használja, mert a bank elviszi a pénzt. Érvelnék, hogy mindennek, a varrásnak is, így a banki pénzkezelésnek is díja van, ez a normális. Nem, neki annyi bajt okoz havonta a banki elszámolás, és alig marad valami a levonások után. Értetlenkedésem azzal a nem várt fordulattal zárult, hogy visszaadta a nadrágot, hogy ő így nem tudja vállalni.
Maradt még egy üzlet, a legtávolabbi. Ott már a levegő is frissebb volt, derűs, kedves asszony fogadott, ő csak 4000-et kért, szintén előre és szintén készpénzben, pedig szintén ott pihent a pulton a bankkártya terminál. Értésemre adta, a bank annyira megnehezítette a használatát, minden fizetéskor külön papírt kell kiállítania, vagy hó végén egyszerre táblázatba foglalni, hogy ez neki nem fér bele. Mivel alig száz méterre volt agy ATM, mondtam, azonnal hozom a kp-t. És ekkor piciny nyiladék támadt a borún és belesett a görög-római, a zsidó-keresztény kultúra örököse, a humanista Európa, megmutatta magát kicsiben amidőn az asszony rám emelte tekintetét, s így zárta az ügyletet: Megbízom magában, lehet a végén is fizetni, és a blankettára piros filctollal ráírta: Utólag. Hozzátette, 12 nap múlva lesz kész, sokan vannak ön előtt. Csaknem két hét várakozás, csak a végén kell fizetni és csak kp-vel. Ajándék ez a nap. Azért még mindig jobb helyzetben vagyok, mint például egy szemműtétre három évet várakozni kényszerülő beteg. Mondom, ajándék ez az egész.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2025. július 31-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)