„Klubrádió
Publicisztika
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Publicisztika

Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete

Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...

Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Szegény éhes magyar választó lakomája

És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.

Csatamező vagy Lipótmező? – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Csatamező vagy Lipótmező?

Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.

Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
Esti gyors

Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete

A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.

Pészah – Dési János jegyzete
Publicisztika

Pészah – Dési János jegyzete

Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.

Langyos a sör, de nekünk így is jó – Dési János jegyzete

25/03/2024 18:06

| Szerző: Dési János

Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.

2024. március 25. Esti gyors-részlet (2024.03.25. Dési János jegyzete)
03:51
00:00
„Foglalkoztam a Spar kérdéskörével. Korábban már elmondtam: elítélem a vállalat kijelentéseit, amik következményekkel fognak járni” – mondta egy Calabria-alsó körzetvezető hangsúlyával a magyarországi zsarolásügyi miniszter. Mert mégiscsak miként lehetséges az, hogy tisztességesen megzsarolnak egy külföldi tulajdonban lévő céget, hogy adja már el a boltját, különben ebben a szép üzletben még valami kár keletkezik, az meg kapálódzik ellene. Ilyenkor illedelmesen hófehérbe öltözött szűzlányok deputációjának kell odaadni mindent. Ráadásul, még elég jó pénzt is fizetnek, hogy a kedves ügyfél kussoljon – bár kétségtelen, hogy a te, meg a te, meg az én pénzemből. Aztán a többit már tudjuk. Kicsit állami tulajdonban rohad az egész kóceráj és amikor már óccsóért is el lehet adni, akkor megszerzi valamelyik kedves rokon, vagy vő vagy stróman vagy maga Mészáros Lőrinc – ne fogd meg, Andika, közért – és akkor rögtön megváltoznak a szabályok, törvények. Eltűnnek a különadók – és dől a pénz, immár a családfő kihelyezett zsebeibe. A Mátrai Erőmű erről sokat tudna mesélni, de ő is hallgat, legfeljebb, ha füstölög arról, mi történt.

Ugyanis itt az a rend – mert rendnek muszáj lennie –, hogy akit megzsarolnak az önként és örömmel adja oda a Balaton partját, a Fertő tavát, a repülőterét, a telefonos cégét, a vendéglőjét, a hulladékfeldolgozó vállalatát, de még az iskoláját és a színházát is. A Spar is jobban tenné, ha most térden állva csusszanna a legfőbb urak elé, bársonypárnán átnyújtva a mirelitdobozba csomagolt üzletláncot és kész. Hiszen megmondta Nagy testvér, hogy különben lecsapnak a következmények.

Ezeket mi is ismerjük. Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.

Amikor a nyolcvanas évek legelején először jártam Ausztriában, döbbenten néztem, hányféle joghurtból lehet választani. Percekig nem tértem magamhoz, hogy ilyesmi létezik. Az új generációknak érdemes szólni, hogy amíg lehet, nézzenek körül pár bécsi boltban, mert egy darabig olyasmit errefelé megint nem fognak látni. Minek is? Langyos a sör, de nekünk így is jó – énekelte akkoriban Zorán, és tessék, örökérvényűt alkotott.

Itt jegyzem meg, Magyarországon több osztrák vagy akár más nemzetiségű céget is megzsaroltak, megfenyegettek. A legtöbb persze hallgatott vagy gyorsan kiszállt a boltból, a verőembernek gyakran egyszerűbb engedni. Meg is értem. Csak azt nem, hogy ezek a nagy cégek miért nem próbáltak együtt fellépni a jogtalanság, az önkény ellen? Miért nem álltak közösen a nyilvánosság elé, fordultak uniós fórumokhoz, miért nem adták ki közösen az útját a verőlegényeknek?

Vagy a magyar piacért lassan már nem kár? Fulladjon itt meg mindenki keserű levében – megjegyzem a keserű lé céget is nyilván most viszi haza valamelyik vő vagy zseb, abból is csak ők keresnek.

Dési János jegyzete a 2024. március 25-i Esti gyorsban hangzott el.