Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
Az indokolatlan nyugalom indoklása – Józsa Márta jegyzete
5/04/2026 08:12
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy most, vagy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt.
A minap arra ébredtem rémülten, hogy megfeledkeztem az egyik fontos műsoromról, és elmulasztottam időben megszerkeszteni. Szívdobogás, gyors kármentés fejben, mire rendesen észre tértem, ugye nagy levegő, kávé, rájöttem, hogy nem is én vagyok ezen a héten a szerkesztő. Olyan sűrű most minden, pillanatra sem lehet megállni, az ember elvész a feladatokban, és a közeljövő kihívásaiban. Szorong attól, hogy mit mulaszt el, mit nem tesz meg. Aztán tessék, érkezik az indokolatlan ijedtség cáfolata, talán az azt követő nyugalom is. Megkülönböztetendő a lényegit attól, ami nem az.
Gyerekkoromban Kolozsvárott az a babona volt érvényes, hogy ha egybeesik a húsvét és a pészach, akkor garantáltan rossz lesz az idő. Ha pedig a keleti, ortodox húsvét is éppen ekkor ünneplendő a nehezen követhető teológiai időszámítások szerint, akkor bizonyosan nagy természeti kataklizmákra számíthatunk. Idén a keletiek okozta zűrzavartól naptári okok miatt nem kell meteorológiai szempontból tartanunk, ők egy hét múlva, történetesen a magyarországi választások hétvégéjén ülik meg a több napos vallási és népi ceremóniákat.
Említett szülővárosomban az a hagyomány is járta, hogy román honfitársaink ilyenkor felmásztak a Főtéren Mátyás király lovasszobrára, azon belül is a lóra, kellő mennyiségű cujka, azaz szilvából készült, egyszer párolt szesz fogyasztásával egybekötve kinyilvánították, hogy Hunyadi Mátyás, azaz románul Matei Corvin, azaz latinul Matthias Corvinus márpedig román volt, és punktum. Így kötvén össze végképp össze nem tartozó kérdéseket, egy uralkodó vélelmezett nemzeti azonosságát egy olyan rítussal, amely történetesen nem mindig közösen ünneplendő az egyes felekezetek között. Ennek az egyszerű oka az, hogy ki fogadta el, és ki nem 1582-ben a Gergely naptárt. Egy szimpla kalendáriumot. Amely ennek alapján osztotta ketté, tette egyben sokszor egymás ellenségévé a nyugati és a keleti világot. És okozott ennek jegyében akár háborúkat is. Mintha nem volna más időszámítás, és más évkönyv is a világon. Zsidó, muszlim, perzsa, teszem azt. Egyébként is tudjuk, hogy a nemzeti identitás kérdése XIX. századi találmány, korábban egyházak és birodalmak szerint határozták meg önmagukat uralkodók és alattvalók. Olykor mai helyzet is hasonlatos, nagyon eltérő érvek és szempontok miatt esünk kétségbe, és feledkezünk meg arról, ami közös volna.
Javaslom, hogy feledjük el mindazt, amiről eddig beszéltem, bízzunk együtt abban, hogy most, vagy hamarosan együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Vagy írunk egy közös agendát.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. április 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: MTI/EPA/Az orosz külügyminisztérium sajtószolgálata
