Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Perzsia fogságban - Kárpáti Iván jegyzete
17/06/2025 18:04
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Sokan egy nyitottabb, emberibb, a világgal párbeszédben lévő országról álmodnak, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Van a világon egy ország, ahol naponta több millió ember él kettős életet. Nappal meghajol a rendszer előtt, éjjel egy másik világról álmodik. Külső szemlélő számára Irán a siíta papok, a teokrácia, a kötelező zászlóégetés és az amerika-ellenes felvonulások hazája. De a felszín alatt egy egészen más ország él. Egy ország, amely évtizedek óta várja, hogy valaki segítsen kimondani azt, amit már régóta tud: a rendszer nem örök.
A rezsim már nem annyira véres, csak abszurd. Nem fanatikus, hanem korrupt. A rendszer, amely egykor szent háborút hirdetett a „gonosz” Nyugat ellen, ma saját belső ellentmondásaiba fullad bele. A nép pedig – különösen a városokban – egyre kevésbé hajlandó eljátszani a szerepét a régi drámában.
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Az értelmiség, a művészek, a fiatalok – és nem csak a kivándoroltak, hanem a helyben élők is – egy másik Iránról álmodnak. Egy nyitottabb, emberibb, világgal párbeszédben lévő országról, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Izrael ebben a képletben nem démon, hanem paradox módon sokak számára remény. A hivatalos gyűlöletkampányok mögött valójában nem egy nép áll, hanem egy rendszer, amely fél. Fél attól, hogy a saját népe látja, van élet a vallási elnyomáson túl. Hogy az ellenségként beállított világ nem ellenség, hanem alternatíva. És attól is fél, hogy ennek az alternatívának egyszer lesz arca és következménye.
A diaszpóra hangja különösen éles ebben. A világ különböző pontjain élő irániak nem csupán nosztalgiát hordoznak a hazájuk iránt, hanem nagyon is konkrét elvárásokat fogalmaznak meg: a teokratikus struktúrának véget kell érnie. Nem a vallásnak, nem a perzsa hagyománynak, hanem a hatalmi gépezetnek, amely mindezt pajzsként tartja maga előtt, miközben csak saját túlélését szolgálja.
A jelenlegi helyzet egyre inkább azt mutatja: az iráni rezsim saját népével került szembe. Nem külső ellenség, nem titkosszolgálatok, nem összeesküvések veszélyeztetik, hanem az, hogy az irániak már nem hisznek benne. És ez sokkal erősebb, mint bármilyen fegyver. Ez az igazi szövetséges, akit nem lehet zsarolni, megvásárolni, megfélemlíteni. Csak remélni, hogy egyszer felébred és kimondja: elég volt.
Ez a mondat már ott van a levegőben. Még suttogás, de minden nap egyre hangosabb. És ha egyszer kimondják, akkor nem lesz többé visszaút.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. június 17-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)