Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Perzsia fogságban - Kárpáti Iván jegyzete
17/06/2025 18:04
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Sokan egy nyitottabb, emberibb, a világgal párbeszédben lévő országról álmodnak, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Van a világon egy ország, ahol naponta több millió ember él kettős életet. Nappal meghajol a rendszer előtt, éjjel egy másik világról álmodik. Külső szemlélő számára Irán a siíta papok, a teokrácia, a kötelező zászlóégetés és az amerika-ellenes felvonulások hazája. De a felszín alatt egy egészen más ország él. Egy ország, amely évtizedek óta várja, hogy valaki segítsen kimondani azt, amit már régóta tud: a rendszer nem örök.
A rezsim már nem annyira véres, csak abszurd. Nem fanatikus, hanem korrupt. A rendszer, amely egykor szent háborút hirdetett a „gonosz” Nyugat ellen, ma saját belső ellentmondásaiba fullad bele. A nép pedig – különösen a városokban – egyre kevésbé hajlandó eljátszani a szerepét a régi drámában.
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Az értelmiség, a művészek, a fiatalok – és nem csak a kivándoroltak, hanem a helyben élők is – egy másik Iránról álmodnak. Egy nyitottabb, emberibb, világgal párbeszédben lévő országról, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Izrael ebben a képletben nem démon, hanem paradox módon sokak számára remény. A hivatalos gyűlöletkampányok mögött valójában nem egy nép áll, hanem egy rendszer, amely fél. Fél attól, hogy a saját népe látja, van élet a vallási elnyomáson túl. Hogy az ellenségként beállított világ nem ellenség, hanem alternatíva. És attól is fél, hogy ennek az alternatívának egyszer lesz arca és következménye.
A diaszpóra hangja különösen éles ebben. A világ különböző pontjain élő irániak nem csupán nosztalgiát hordoznak a hazájuk iránt, hanem nagyon is konkrét elvárásokat fogalmaznak meg: a teokratikus struktúrának véget kell érnie. Nem a vallásnak, nem a perzsa hagyománynak, hanem a hatalmi gépezetnek, amely mindezt pajzsként tartja maga előtt, miközben csak saját túlélését szolgálja.
A jelenlegi helyzet egyre inkább azt mutatja: az iráni rezsim saját népével került szembe. Nem külső ellenség, nem titkosszolgálatok, nem összeesküvések veszélyeztetik, hanem az, hogy az irániak már nem hisznek benne. És ez sokkal erősebb, mint bármilyen fegyver. Ez az igazi szövetséges, akit nem lehet zsarolni, megvásárolni, megfélemlíteni. Csak remélni, hogy egyszer felébred és kimondja: elég volt.
Ez a mondat már ott van a levegőben. Még suttogás, de minden nap egyre hangosabb. És ha egyszer kimondják, akkor nem lesz többé visszaút.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. június 17-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)