Magyar–kínai két jó barát – jól hangzik. Miközben szegény Deutsch Tamás éppen most azzal riogat minket, hogy a brüsszeli globalisták veszélyeztetik a mi nemzeti szuverenitásunkat, addig Deutsch Tamás másik fele kínai rendőrök felügyeletére bízza ezt a szuverenitás ügyet.

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak.

Minek kellett ez az egész cirkusz? Gyaníthatóan semmi más értelme nem volt, mint bármi áron a figyelem középpontjában tartani becses személyét, ami majd bevonzza a többi, számára becses személyt.

Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy eredeti; netán hiteles. A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa.

Kitűnő orvosaink vannak, nagyszerű egészségügyi szakembereink, akik – ha éppen olyan helyen vannak, ahol eredményt lehet elérni – nagyszerű dolgokat művelnek. A rendszer rossz.

Van remény, mert úgy látszik, a magyar búslakodásra hajlamos karaktere ellenére optimista. Ezt mutatja az elmúlt 13 év, hiszen ez a kormány immár negyedszer nyeri el a többség támogatását.