Vészkijáratok az elfoglalt SZFE-ről
8/06/2022 16:19
| Szerző: Klubrádió/Ivánkai Márk
Hogyan alakult a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak élete, miután két évvel ezelőtt a rezsim megbízottjai elfoglalták az intézményt? Hogyan próbál a hatalom beleszólni a kultúrába? Erről is beszélt a Reggeli személyben Németh Gábor író, az SZFE extanára.
Két éve szállta meg a kormányzat az SZFE-t, amelyet tanárainak és hallgatóinak nagy rész ezután ott hagyott, így tiltakozva az egyetemüket sem kímélő agresszív kultúrpolitika ellen, és így próbálva megőrizni autonómiáját a rezsimmel szemben. Egyúttal a szabad színházi és filmes oktatás lehetőségeit is elkezdték kutatni. Német Gábor író, az SZFE extanára hosszabb interjút adott az egyetem megszállása óta eltelt idő tapasztalatairól, és a 2020-as eseményeket is felidézte.
Az SZFE elfoglalása után alakított Freeszfe Egyesület oktatója szerint a kormány által kierőszakolt egyetemi modellváltást követően az intézmény oktatói és hallgatói nem látták biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit, ezért menekülőutakat kerestek. Az egyik ilyen az Emergency Exit program volt, amelynek keretében neves európai művészeti egyetemek a bolognai rendszerben, illetve az autonómiájukban gyökerező jogaiknál fogva megtehették, hogy elfogadtassák a budapesti képzést a saját rendszerükben, továbbá diplomát adjanak a modellváltást megélő évfolyamoknak. Ezen intézmények pro bono vállalták a diplomamentő akció lebonyolítását két éve. Jelenleg is van lehetőség volt SZFE-s hallgatóknak a külföldi akkreditációra, azonban a költségek előteremtése problémát jelent az egyetem szellemi utódja számára. Utóbbi a másik vészkijáratot jelentő Freeszfe Egyesület, ahol színházi és filmművészeti felnőttképzés zajlik.
Az egyesület fő célja egy szabad alkotóhely megteremtése, ahol színdarabok, filmek, novellák, látványtervek és egyéb művészeti alkotások születhetnek. A hallgatók az egyetemfoglalással nehéz döntés elé kerültek, ugyanis ezzel kockára tették a diplomájukat és a jövőbeli pályájukat. Hasonlóan erős gesztus volt a bázisdemokráciának nevezett döntési mechanizmus hétköznapi gyakorlata. Nem feltétlenül látszódott a kívülállók számára, de a közös döntések napi három-négy órás gyűléseken formálódtak. Akik részt vettek ebben, megtanulták, hogy lehet ez egy fárasztó metódus, de az így hozott határozatokat a közösség egyetértésével sikeresen lehetett betartani. Ennek a kulcsa az önállóság volt, amit a legtöbbször megkérdőjeleztek kívülről. A hatalom azzal támadta az egyetemfoglalást végző hallgatókat, hogy a tanáraik felsőbb utasításaira cselekedtek. Németh Gábor kifejtette, a felvételiző diákokban legtöbbször a szuverenitás vonásait keresték, ennek köszönhetően az egyetemfoglalókban erős volt a függetlenség iránti igény, amire aztán ráépülhetetta kollektív autonomitás.
A volt SZF-es tanár hozzátette, a színház és a filmművészet két okból is nehéz helyzetben van, ezek egyike, hogy a létrehozásukhoz szükséges bizonyos infrastruktúra, aminek a finanszírozása állami invenció nélkül nehezen kivitelezhető. Másrészt a hatalom és a tőke birtokosa megfogalmaz a saját reprezentációjához igazodó – hol puha, hol kemény – elvárásokat. Ezeket legtöbbször olyan személyek közvetítik, akik hirtelen centrális pozícióban találják magukat, ahonnan erősen artikulálják a személyes, illetve a hatalomhoz igazodó kulturális preferenciáikat. Azonban a politikailag motivált értékrendszer szerint létrejött alkotások általában nem maradandóak, a befogadó megérzi annak fonákságait. A hatalmi arrogancia igyekezhet befolyásolni a kultúrát, de azt a titkos intim viszonyt, ami a befogadó és az alkotó között létrejön, nem tudja elrontani – mondta Németh Gábor.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2022.június.07., kedd 08:30
riporter: Dési János
