Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Publicisztika

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete

Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.

Korunk jogara – Dési János jegyzete
Publicisztika

Korunk jogara – Dési János jegyzete

Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.

Ünnep előtt - Dési János jegyzete

13/10/2025 18:03

| Szerző: Dési János/Klubrádió

 | Szerkesztő: Lőrincz Csaba

Ha szabadon áramolhatnak az eszmék, ha akár primitív szappanoperákból is, de megérthetik, hogy az a másik, akit meg kellene ölni, az is csak egy ember.

2025. október 13. Dési János jegyzete - Esti gyors (2025. oktróber 13., hétfő)
04:55
00:00

Kedd este kezdődik a zsidó ünnep, a Szimhat Tora, a Tóra – Mózes öt könyve – örömünnepe. A zsidó naptár szerint éppen két évvel ezelőtt ezen a napon támadták meg a gázai terroristák Izraelt, megölve több mint 1200 embert és sokakat elrabolva. Az életben maradt túszokat most az ünnep előtt engedték el. Ám sokaknak legfeljebb, ha a holtteste juthat haza.

Kezdjük egy régi történettel.

Egy európai utazó valamikor régen összebarátkozott egy sejkkel. A sejk eldicsekedett az utazónak gazdagságával, kényét-kedvét szolgáló háza népével, végül azzal, hogy az ő emberei mindenre képesek. Rögtön be is bizonyította a velencei kereskedőnek. Behívatta néhány katonáját, kettőnek megparancsolta, hogy azonnal szúrja szíven saját magát. A katonák szó nélkül, arcukon boldog mosollyal lettek öngyilkosok. Másik két fiatalnak azt mondta, ugorjanak le az erődítmény magas faláról. Azonnal a mélybe vetették, s a köveken zúzták halálra magukat. A kalifa még szívesen dicsekedett volna azzal, mi mindenre tudja rávenni az övéit, de az utazónak ennyi is éppen elég volt. A vendéglátó elmagyarázta: ezek az emberek úgy gondolják, ha az igaz hitért halnak meg, akkor a paradicsomba kerülnek, a szépséges hurik közé – s örök boldogság lesz az osztályrészük. Az ő parancsára még ilyen értelmetlenül is képesek eldobni az életüket, hátha még tényleg egy szentnek tartott célt állítanak eléjük. Úgyhogy – bocsátotta útjára a kereskedőt – vigye el a hírét az övéinek, jó lesz, ha vigyáznak. A történetet jó 75 évvel ezelőtt tette közzé Ráth-Végh István egyik könyvében.

Persze ahhoz, hogy öngyilkos fanatikusokról s a fölöttük álló, őket gátlástalanul kihasználó terroristákról értesüljünk, még könyvek sem kellenek, elég bekapcsolni a rádiót. S mégis újra és újra meglepődünk azon, hogy ilyesmi létezik. Mintha nem tudnánk, hogy mindig akadnak olyanok, akik bármire kaphatók, s olyanok, akik ezt kihasználják. Ma az efféle fanatikusok nem feltétlenül maguk akarnak meghalni. Hanem halálba küldik a körülöttük élőket. A tizenéves palesztin fiúcska, aki a testére erősített bombával elvegyül kortársai között, meghúzza a zsinórt és velük együtt a levegőbe röpül. Mi viszi rá erre? Mit hallhatott, mit mondhattak neki? Kik azok, akik talán hosszú évekig tömik a fejét mindazzal az elképesztő esztelenséggel, amelynek hatására boldogan indul meggyilkolni másokat és saját magát? Miért nem vonzzák eléggé a világi hívságok? S ha meg is fejtjük mindezt, van-e ellenszerünk? Tud-e a civilizáció segíteni rajtuk? Meg tudja-e menteni őket saját maguktól is, és így megvédeni potenciális áldozataikat? Mit kell tenni vajon ahhoz, hogy azok a gyilkosok, akik eddig egy kényelmesnek remélt hotelszobából vagy egy jól védett, minden földi jóval ellátott palotából irányítják az eseményeket, ne találhassanak ilyen halálra szánt kiskatonákat?

Egyrészt az egyik ellenszer talán a globalizmus lehet. Minden bajával, hibájával – melyeket napestig sorolhatnánk. Mégis ez a világot kis faluvá összekapcsoló tömegkommunikáció lehet az, amelyik kihúzhatja a (varázs)szőnyeget a terrorista-vezérek alól. 

Másrészt nem véletlen, hogy azok, akik kétely nélküli fanatikusokat akarnak, mert gondolkozni tudó, információkhoz jutó, a világban széttekinteni képes lények tán kételkednének bennük, mind zárt világot akarnak, a globalizáció, a demokrácia, a nyitott társadalom, a gondolkodó emberek ellenségei. Gyilkosok és potenciális gyilkosok.

Golda Meir izraeli miniszterelnöktől szokták idézni tulajdonképpen mégis  a megoldást: „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.”

Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. október 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)