Újmagyar – Szénási Sándor jegyzete

Jól tudjuk, hogy egy ideje a második nyelvújítás korában élünk, de még elterjedtebb a Kazinczy-féle nyelv, az orbánista újmagyar megértése még gondokat okoz. Annak ellenére egyébként, hogy az újmagyar lefordítása legtöbbször csak abból áll, hogy a pont ellenkezőjét értjük annak, amit az újmagyar mond, ez pedig napi rutingyakorlat immár.

Bonyolultabb, amikor egy mondat felfejtése csak félig indul ki az elhangzottakból, a megértés másik felét a kollektív tudat mozgósítása adja. Például: a kormányfő szerint katonai biztonságunkat nem alapozhatjuk a NATO-ra. Ennek ugye semmi értelme nincs, NATO tagként a NATO igenis véd minket. Más a helyzet persze, ha már nem vagyunk NATO-tagok. Itt ugrik be nekünk a mondott kormányfő egy nyilatkozata az osztrák mintáról, és máris előttünk a mondat valódi jelentése: semlegesként fegyverkeznünk kell.

Egy újabb példa az úgynevezett homonímákra vonatkozik, vagyis olyan szavakra, amelyek hangalakjához két vagy több jelentés kapcsolódik, de a jelentések között nincs semmilyen kötődés. Ez persze a közmagyarban is előfordul. Amikor Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt állítja, hogy „ezen az oldalon” (értsd: az övén) újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent, akkor lehetséges, hogy nem a tisztességre, a jó és a rossz közötti különbség megtételére, a lelkiismeretre gondol, hanem egy másik jelentésre céloz, ami a Wikiszótár.hu szerint a csapatszellemről szól, az pedig a motiváltság és a fegyelem terén mutatkozik meg leginkább. Például: fociválogatottunk morálja kitűnő stb. Mármost a motiváltság egyik része kétségkívül anyagi, a másik viszont nem más, mint az utcai harcos toronymagas tesztoszteron szintje, amely a győzelem vagy halál harci technikáiban tárgyiasul, amint azt a 888.hu főszerkesztője egy tavaly júniusban a 24.hu-nak adott interjújában világossá teszi. Arról beszél, hogy ő egy harcoló közösséget vezet, a szerkesztőség fegyverraktár, mert a szó is fegyver, és hogy az élet fontosabb, mint az elvek, bár vannak azok is, haza, család, anyaföld.

De ne ragadjunk itt le, azt gondoljuk ugyanis, hogy Gulyás Gergely nem csupán a morál szó második jelentését vette figyelembe az említett mondatban, hanem egyszersmint, jelentős szellemi teljesítményt mutatva, túl is lépett azon egy harmadik dimenzióba, ahol a morál fénylő igazságot jelent, olyat, ami nem tanulható, ami csak a hívőnek adatik meg, a hitetlennek, és tévelygőnek nem, de a hívőnek is csak lehetőségként, látens tulajdonságként. Hogy értsük egymást: 1. Rendes embernek, tehát jobboldalinak születni kell. 2. Ez még kevés, ez a kollektív adottság csak akkor mozgósítható, ha az illető jobboldali újságíró a maga egyéni erőfeszítésével beélesíti, és győzelmet győzelemre halmoz vele. Ezért fogalmaz Gulyás óvatosan úgy, hogy REMÉLI, a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak.

Most tehát mindent tisztáztunk.

Még annyit, hogy Gulyás minisztert a Magyar Hírlap nevű ragyogó igazságot árasztó jobboldali sajttermék rajtakapta azon, hogy a minisztériuma Magyar Narancsot és Népszavát is járat. Gulyás bevallotta, hogy régebben ezeket is olvasta, de ma már nem ér rá ilyesmire. Ez jó hír, azt mutatja, hogy az elhivatott ember képes átküzdeni magát a sötétségen, és utána teljes valójával a fény felé tör.

A hangfelvételt a poszt elején kattinthatja!