A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Péklapát és gépkarabély - Rózsa Péter jegyzete
16/10/2025 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
És a felvételeket nézve az is feltűnik, a békés civil lakosság e nyilvános gyilkolászás közben zavartalanul sétál az utcán, vásárol, társalog. A halál ott nem nagy ügy. És ezt már gyerekkorban elkezdik beléjük nevelni.
Láttam egy képen Alit, az arab, illetve palesztin péket, amint bezárja Gázában az üzletét, és elindul harcolni. Nem láttam ennek itthoni reakcióit. Nyilván rettentően figyelmetlen vagyok. Lehet öregszem? Egész nap pásztáztam a híroldalakat, hogy találjak egy valamire való petíciót, kiáltványt, felhívást, szerény vagy éppen hangos sikolyt az ártatlan civilek halála okán.
Sajnos sem tegnap sem ma nem leltem ezek közül egyikre sem. Hiába, lankad a figyelmem. Habár magát a drámát láthattam videón, fotón, olvashattam róla tudósításokat, ahogyan a visszavonuló izraeli hadsereg nyomán a föld alól, a civilek fedezékéből előbújó fekete álarcos Hamasz szörnyetegek nyilvánosan, Gáza utcáin gyilkolják az embereket. Civileket, vagy csak civil ruhában lévő más fegyveres csoporthoz tartozó klántagokat, vélt, vagy valós ellenségeiket, ennek a tömeggyilkoló gépezetnek a Hamásznak valamiért nem tetsző földieket. Nyilván csak én tájékozódom ennyire egyoldalúan, hogy sehol egy zsidó katona, egy zsidó merénylő, egy zsidó terrorista. Az ugyanis lehetetlen, hogy a civilek életéért aggódók most hallgassanak.
Nem szólalnak fel azokért, akik egyébként az értük aggódókat hitetlennek, valójában a Allah ellenségeinek tekintik. Azokért, akik nem ítélik el ma sem, annyi szenvedés után sem elvbarátaik két évvel ezelőtti iszonyatos vérengzését, akik ma is egyetértenek abban, hogy zsidók megölése valójában jogos önvédelem. És a felvételeket nézve az is feltűnik, a békés civil lakosság e nyilvános gyilkolászás közben zavartalanul sétál az utcán, vásárol, társalog. A halál ott nem nagy ügy. És ezt már gyerekkorban elkezdik beléjük nevelni. Ott ropognak a fegyverek, nyilvános kivégzések zajlanak, itt most petíciószünet és csend van. Talán a zavarodottság jele ez? Talán annak a jele, hogy valamit sikerült nagyon félreérteni. Mondjuk azt, hogy egy másik kultúrában, a törzsi szabályok között élők számára nem ugyanazt jelentik azok a kifejezések, hogy szabadság, emberi jogok, demokrácia, sokszínűség, tolerancia és hasonlók, mint például az élet. Hogy amikor mi ezen az oldalon, Európában, Amerikában és még más demokráciákban, több évtizedes nyugalom, béke, után véleményezzük és megítéljük a megalakulása óta lényegében háborúktól sújtott, azok ellen szünetlenül védekezni kényszerülő Izraelt, addig ennek okán zajló háború másik résztvevőjét, a palesztinokat a mi értékeink szerint akarjuk megvédeni. Holott elsősorban maguktól kellene óvni őket. A palesztin civileket nem az európai jogvédők, hanem csak maguk a palesztinok, elsősorban maga a Hamasz tudta volna megvédeni. Amennyiben meg lehet különböztetni Alit a péket mondjuk attól az Alitól, aki munka után a péklapátot gépfegyverre váltva elindul gyilkolni.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2025. október 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)