Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget

Ennek az újabb írásnak a címében azt emelik ki Orbántól, hogy nem fél elfogadni egy választási vereséget. A kormányfő arra a kérdésre, hogy elfogadná-e a választás eredményét, ha veszítene, azt mondta: van gyakorlata az ellenzéki politizálásban is, így nem aggódik saját politikai túlélése miatt.  

„Nem csak a miniszterelnöki tisztség betöltésében vagyok rekorder, hanem az ellenzék vezérének a pozíciójában is” – jelentette ki, és hozzátette: 16 évet töltött a politikában az ellenzék vezéreként. „Ne aggódjanak, tudom, hogyan kell folytatni” – idézi a portál Orbán Viktort.  

A Politico kitér arra, hogy Magyar Péternek, az ellenzéki riválisnak a Tisza pártja a közvélemény-kutatások szerint vezet a Fidesz előtt, amelynek az elnöke eddig csaknem 20 évet – ebből az utóbbi 15-öt megszakítás nélkül - töltött miniszterelnökként.  Magyar szárnyalása a portál szerint azokon az ígéreteken alapul, hogy kiirtja a korrupciót, és újraéleszti Magyarország stagnáló gazdaságát.

Orbán másfél évtizedes uralma alatt Budapestet olyan bírálatok érték – írja a portál -, hogy visszaszorult a demokrácia és a jogállamiság, a populista-nacionalista kormányfő pedig folyamatosan összetűzésbe került az EU-val Ukrajna támogatása, az LMBTQ-jogok, illetve az orosz szankciók kérdésében.  

Orbán az interjúban azt állította, hogy – idézem – „az Európai Unió veszély jelent ránk nézve, zsarol minket. Megpróbál megfojtani bennünket gazdaságilag és pénzügyileg.” A miniszterelnök szerint a választáson a fő ellenfél nem Magyar Péter, hanem Brüsszel. Ismét idézet következik: „Brüsszel kormányváltást szeretne Magyarországon, ahogy azt megtették Lengyelországban, ahol a Brüsszelből érkező utasításokat követik a migráció, a gazdaság, a háború ügyében. De én nem az a fajta fickó vagyok.”  

 

Ha már Orbán Viktor politikai jövőjéről beszélünk, akkor kár lenne említés nélkül hagyni Lendvai Pál múlt heti cikkét, amely arra a kérdésre kereste a választ a bécsi Der Standardban, hogy meg tudja-e menteni Trump az Orbán-rezsimet.

Az osztrák lap elemzője utalt arra, hogy a rezsimhez hűséges magyar média Orbán 180 fős, kormánytagokból, üzletemberekből és újságírókból álló kísérettel lebonyolított washingtoni útját példátlan nemzetközi diadalként ünnepelte. 

Lendvai szerint azonban a magyar miniszterelnök a politikai túlélésért küzd. Magyar Péter ellenzéki Tisza pártja ugyanis olyan szilárdan és olyan fölénnyel vezet minden független közvélemény-kutató intézetnél, hogy kétharmados többségre is szert tehet az öt hónap múlva esedékes választáson. 

Orbán viszont a túlélésért folytatott harcában elkönyvelhette azt a sikert, hogy barátjának, Mészáros Lőrinc milliárdosnak a médiabirodalma több mint 30 millió euróért megszerezte a svájci Ringier kiadótól a legolvasottabb bulvárlapot, a Blikket. A lapot naponta 40 ezer példányban adják el, az online hírportálok között pedig a havi 3,3 millió olvasóval a negyedik legnagyobb az országban. A főszerkesztő és helyettese az eladás után rögtön távozott a Blikktől – emlékeztetett Lendvai. 

Eközben a kormány, csakúgy, mint a legutóbbi, 2022-es választások idején, különleges hitelekkel, a többgyerekes családok adókönnyítésével, a rendőrség és a katonaság ellátmányának a növelésével, valamint a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetésével próbál szavazatokat nyerni. A Der Standard szerzője Várhegyi Éva pénzügyi szakértő számításaira hivatkozva azt írta, hogy ezek az intézkedések mintegy egymilliárd euróval terhelik meg a 2026-os költségvetést. 

Az elmúlt 15 évben az Orbán vezette Fidesz még soha nem került szembe ilyen erős ellenféllel, mint Magyar Péter – írta Lendvai Pál, és hangsúlyozta, hogy Magyar felemelkedését a hamis állításokat tartalmazó tömeges sajtókampány sem tudta megakadályozni. A települési és távolsági közösségi közlekedés, valamint az egészségügy és az oktatás rossz állapota, a korrupció, a kormányfő családjának és környezetének pazarló életmódja felháborítja a közvéleményt – sorolta a szerző, és ennek alapján kérdésesnek nevezte, hogy sikerülhet-e a rezsimnek választási ajándékokkal és diplomáciai látszatsikerekkel oldani a kényes helyzetet.