Nemes Jeles László: Ma nem a filmek a fontosak, hanem, az hogy milyen médiaszószban vannak

A cannes-i bemutatón hosszú tapssal fogadták Nemes Jeles László új filmjét, a Moulint, amely a francia ellenállás legendás alakjának, Jean Moulinnak az utolsó tíz napját mutatja be. A rendezőtől megtudtuk, nem klasszikus életrajzi filmről van szó, hanem egy rendkívül fókuszált történetről, amely a francia ellenállás koordinátorának letartóztatásához és Klaus Barbie gestapófőnökkel való szembekerüléséhez vezető időszakot dolgozza fel.

Nemes Jeles szerint Jean Moulin különleges történelmi személyiség volt. A háború előtt prefektusként dolgozott, emellett a művészetek iránt is elkötelezett volt, maga is festett. A második világháború idején Charles de Gaulle megbízásából tért vissza a megszállt Franciaországba, hogy egységbe szervezze a különböző ellenálló csoportokat. Bár a szervezeteket politikai és stratégiai viták osztották meg, Moulinnak sikerült közös platformra terelnie őket, nem sokkal később azonban Lyonban a németek elfogták.

A rendező elárulta, hogy történészhallgatóként már korábban is jól ismerte a francia ellenállás történetét, hiszen Párizsban politikatudományt és történelmet tanult. A film elkészítéséhez azonban így is alapos kutatómunkára volt szükség. A projekt nem tőle indult: francia producerek és forgatókönyvírók keresték meg az ötlettel, mert úgy érezték, ő lehet a megfelelő alkotó a történet megfilmesítésére. Nemes Jeles szerint ebben szerepet játszott a Saul fia nemzetközi sikere is.

Bár a Moulin forgatókönyvét nem ő jegyzi szerzőként, a rendező hangsúlyozta, hogy a munka során jelentős mértékben alakította a szöveget. Mint mondta, egy film esetében számára elképzelhetetlen, hogy a rendező ne formálhassa a forgatókönyvet a saját látásmódjára. Ebben rendszeresen részt vesz állandó alkotótársa, Erdély Mátyás operatőr is, akivel a forgatásig, sőt sokszor a forgatási napok reggelein is közösen gondolják újra a jeleneteket.

Nemes Jeles bírálta azt a hollywoodi gyakorlatot, amelyben a forgatókönyvet érinthetetlen dokumentumként kezelik. Szerinte attól, hogy egy szöveget nem lehet módosítani, még nem feltétlenül lesz jobb a film. Úgy véli, a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró és a színészek közös munkájából kialakuló alkotói folyamat sokkal organikusabb és eredményesebb.

A szereplőket is ő válogatta. Jean Moulint a Franciaországban rendkívül népszerű színész, Gilles Lellouche alakítja, aki kifejezetten szeretett volna együtt dolgozni a magyar rendezővel. Nemes Jeles szerint a színész nagy fegyelemmel és alázattal közelített a szerephez, és nem önmagát akarta megmutatni, hanem Moulin személyiségét próbálta feltárni.

A film másik kulcsszereplője Klaus Barbie, a „lyoni hóhér”, akit a német színész, Lars Eidinger játszik. A rendező szerint a közös munka során sokat beszélgettek arról, hogyan lehet hitelesen megjeleníteni egy náci karaktert. Úgy fogalmazott: egy német színész számára különösen nehéz feladat beengedni magába egy ilyen történelmi figura gondolkodását, ezért a szerep kialakítása komoly alkotói párbeszédet igényelt.

Nemes Jeles arról is beszélt, hogy tudatosan kerülte a brutalitás öncélú ábrázolását. Ahelyett, hogy részletesen bemutatta volna a náci kínzások minden elemét, inkább a néző képzeletére bízta a legszörnyűbb történések egy részét. Szerinte elegendő utalásokat kell adni ahhoz, hogy a közönség megértse a helyzet súlyát, miközben a film elsősorban a szereplők lelki és emberi drámájára koncentrál.

 

Nemes Jeles László a cannes-i fogadtatás kapcsán elismerte, hogy természetesen csalódást jelentett számára, hogy a Moulin végül nem kapott díjat a fesztiválon, ugyanakkor szerinte a fesztiválok eredményeit sokszor nehéz racionálisan megmagyarázni. Úgy véli, egy-egy film sorsa gyakran azon múlik, milyen összetételű zsűri dönt, illetve milyen kulturális és szakmai trendek hatnak éppen a filmes világra. Most a szexualitás, a migráció és a nyugat bűnei ilyen felkapott témák szerinte. A rendező úgy látja, a nyugati filmfesztiválokat egyre inkább átpolitizált szemlélet jellemzi. Megfogalmazása szerint ma már sok esetben nem maga a film minősége vagy művészi ereje kerül a középpontba, hanem az a médiatörténet és narratíva, amely a film köré épül. Nemes Jeles véleménye szerint a szakmai diskurzusban egyre fontosabbá válnak a társadalmi és politikai tematikák, miközben háttérbe szorulnak az univerzális emberi történetek és a filmes formanyelv kérdései. 

A Saul fia példáját felidézve arról beszélt, hogy a film annak idején azért tudott kiemelkedni a holokausztfilmek közül, mert új nézőpontból közelített a témához. Ugyanakkor úgy érzi, ha a Saul fia ma kerülne a fesztiválokra, korántsem biztos, hogy ugyanolyan fogadtatásban részesülne, mint tíz évvel ezelőtt. Szerinte napjainkban az emberi sorsok és karakterek kevésbé érdeklik a kulturális véleményformálókat, mint azok a narratívák, amelyeket egy alkotás köré lehet építeni.

A beszélgetésben szóba került Nemes Jeles korábbi filmje, az Árva is. A rendező elárulta, hogy csalódott a film magyarországi nézettsége miatt. Elmondása szerint a filmet nagyjából 30-35 ezren láthatták a mozikban, amit rendkívül alacsony számnak tart egy olyan alkotás esetében, amely a magyar történelem és a közelmúlt traumáinak feldolgozására vállalkozik.

Nemes Jeles szerint a nézőszám fontos visszajelzés egy alkotó számára. „Ha a Demjén Rózsi filmjét megnézik 1,2 millióan, akkor egy kicsit furcsa, hogy mondjuk egy olyan film, ami az utóbbi 80 évünkről szól, emberi szinten, az nem érdekel senkit” - mondta és hozzátette, hogy nem sértettségről van szó, inkább következtetéseket próbál levonni a közönség reakcióiból, ezzel együtt nem jó érzés számára. A rendező szerint a mai társadalmakban egyre erősebb az igény arra, hogy az emberek a nehézségek és tragédiák helyett könnyedebb tartalmak felé forduljanak. Ezzel kapcsolatban azt mondta: az emberi kultúra nagy történetei évezredeken át arról szóltak, hogy a hősök szembenéznek a sötétséggel, áthaladnak a megpróbáltatásokon, és ebből valamilyen felismeréssel vagy megtisztulással térnek vissza. Úgy látja, hogy a nehéz témák elkerülése hosszú távon veszteséget jelenthet. Szerinte a fájdalmas vagy sötét történetek nem öncélúak, hanem segítenek megérteni az emberi tapasztalatokat és saját árnyoldalainkat. A rendező megfogalmazása szerint a közönség ma sokszor „előre menekül”, amikor kizárólag könnyed szórakozást keres, miközben a valódi emberi kérdések továbbra is ott maradnak a felszín alatt.

 

Nemes Jeles László szerint a Saul fia magyarországi sikerében jelentős szerepe volt annak, hogy a film külföldön rendkívüli visszhangot váltott ki. A rendező úgy véli, ha az alkotás nem nyerte volna el a legfontosabb nemzetközi díjakat, jóval kevesebben ültek volna be rá a hazai mozikban. Megjegyezte, hogy a Saul fia a mai napig megosztó film Magyarországon, amit szerinte az is mutat, hogy több filmes portálon kifejezetten alacsony értékeléseket kapott a közönségtől.

A rendező a magyar társadalom állapotáról is beszélt. Úgy fogalmazott, hogy szerinte vannak olyan mély társadalomlélektani problémák, amelyek hatással vannak arra, milyen történetekre nyitott a közönség. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy lát reményt a változásra, és úgy érzi, az elmúlt időszak politikai folyamatai új lehetőségeket nyithatnak Magyarország számára.

Úgy látja, hogy a fesztiválokon és a nemzetközi sajtóban sokszor nem maguk az alkotások, hanem az azokhoz kapcsolódó társadalmi és politikai témák kerülnek a figyelem középpontjába. Példaként olyan kérdéseket említett, mint a szexualitás, a migráció vagy a nyugati társadalmak történelmi felelőssége, amelyek szerinte gyakran nagyobb figyelmet kapnak, mint a filmek művészi megoldásai vagy emberi történetei.

A beszélgetés egyik legszemélyesebb része az Árva című filmhez kapcsolódott. Nemes Jeles elmondta, hogy a film alapjául szolgáló családi történetet már gyerekkorában megismerte. Édesapja családtörténetében központi szerepet játszott a holokauszt és az eltűnt, illetve elképzelt apa alakja, amely a rendező szerint már gyermekkorában is rendkívül erős és nyugtalanító hatást gyakorolt rá. Felidézte, hogy már ötéves korában kérdéseket tett fel a családi tragédiákról, és a válaszok nyomán fokozatosan rajzolódott ki előtte a huszadik század történelmi öröksége. Úgy fogalmazott: a családi történetekben egyszerre jelent meg a történelem, a veszteség és az identitás kérdése, ami később a történelem iránti érdeklődését is meghatározta.

 

Az Árva forgatókönyvének története szintén szorosan kapcsolódik a családhoz. A rendező elmondta, hogy édesapja eredetileg maga szeretett volna filmet készíteni a történetből, és egy részletes filmtervet is írt. Miután azonban hosszú ideig nem sikerült finanszírozást szereznie, Nemes Jeles felajánlotta, hogy ő maga valósítja meg az alkotást. Mint mondta, ez nem volt konfliktusoktól mentes folyamat, és a családi feszültségek részben a filmben is visszaköszönnek.

A rendező szerint az Árva nem egyszerűen családtörténet, hanem egy egyetemes, archetipikus történet az apakeresésről és az identitásról. Úgy látja, a film központi kérdései túlmutatnak a saját családján: arról szólnak, hogy az ember miként viszonyul a múltjához, az örökölt traumákhoz és azokhoz a részekhez önmagában, amelyeket talán nem szívesen vállalna fel. Arról is beszélt, hogy alkotói pályáját jelentős mértékben meghatározták ezek a gyermekkori tapasztalatok. Szerinte a művészet és a filmkészítés gyakran szorosan összefügg a korai traumák feldolgozásával, hiszen a gyerekkorban szerzett élmények és kérdések egész életünkben velünk maradnak.

A holokauszt témájával való foglalkozását is ebből a családi háttérből eredezteti. Mint mondta, már kisgyermekként szembesült azzal, hogy családja történetében jelen vannak azok az emberek, akik a vészkorszak áldozatai lettek. Az „eltűntek arcképcsarnoka” erős nyomot hagyott benne, és hosszú időre meghatározta gondolkodását. Ugyanakkor hangsúlyozta: úgy érzi, a Saul fiával elmondta mindazt, amit erről a témáról filmesként fontosnak tartott.

 

A rendező arról is beszámolt, hogy már készül a következő filmje. A terv szerint egy amerikai stúdió támogatásával forgathatja le Cormac McCarthy Odakinn a sötétség című regényének adaptációját. A forgatókönyv készen van, amelyet ő maga írt, a munkában pedig ismét állandó alkotótársaira, köztük Erdély Mátyás operatőrre számít. A film Lily-Rose Depp és Jacob Elordi főszereplésével készül. Az elképzelések szerint a forgatás Magyarországon lenne. Nemes Jeles a készülő filmet „sötét tündérmesének”, illetve pszichológiai horrornak nevezte. Elárulta, hogy régóta vonzotta a regény világa, és külön örül annak, hogy a megfilmesítési jogok még szabadok voltak, amikor rátalált a projektre.

A rendező a közéletről és saját hazatéréséről is szót ejtett. Elmondta, hogy családjával hét évig Londonban élt, de az Árva munkálatai miatt visszaköltöztek Magyarországra. Úgy látja, Nyugat-Európa több országában komoly társadalmi feszültségek halmozódtak fel, amelyek különösen az elmúlt években váltak láthatóvá. "Szeretjük nagyon Londont. De az biztos, hogy azt hallgatni minden szombaton, amikor 50 ezer ember azt üvölti, hogy halál a zsidókra – nincs kedvünk végighallgatni".

„Iszonyatosan átpolitizálódott az élet. Olyan társadalmakat látunk, amelyek az interneten keresztül újra politizálódtak, méghozzá olyan szélsőséges módon, ami felettébb aggasztó. Az antiszemitizmus pedig bizonyos értelemben a civilizáció hőmérője. Azokat a jelenségeket, amelyeket az elmúlt években láttam és hallottam Nyugat-Európában, korábban nem gondoltam volna, hogy valaha is megtapasztalom [...]  embereket ölnek az utcán. Franciaországban is, Angliában is ez egyre rosszabb lesz. És egyre nagyobb a baj. Szerintem ezt valahogy meg kell állítani, és most biztos, hogy ezt nem kell hallgatni Magyarországon, és ez azért jó"  - fogalmazott Nemes Jeles.

 

A rendező szerint Magyarországon most egy reménytelibb időszak kezdődhet. Úgy fogalmazott, bízik abban, hogy a külföldön tapasztalatot szerzett, felvilágosultabb, nyelveket beszélő magyarok közül sokan hazatérnek majd, és részt vesznek az ország újjáépítésében. Úgy véli vannak még kiaknázatlan lehetőségek, és szerinte biztos, hogy ennek a kormányzatnak is a stratégiája lesz ezeket az embereket visszahozni. Példaként Lengyelországot említette, ahol szerinte már megfigyelhető volt egy hasonló folyamat, amikor a korábban kivándorolt szakemberek jelentős része visszatért hazájába.

Nemes Jeles László arról is beszélt, hogy nem lepte meg az Orbán-rendszer bukása, mert szerinte a társadalomban már régóta erős volt az elégedetlenség. Úgy látja, a rendszer azért tudott ilyen sokáig fennmaradni, mert sokáig nem akadt olyan politikai erő, amely képes lett volna megszólítani és mozgósítani az elégedetlen választókat. 

A rendező a magyar filmfinanszírozás helyzetéről is kifejtette véleményét. Szerinte a korábbi filmalapos rendszer alapvetően működőképes volt, ugyanakkor az elmúlt években súlyos torzulások jelentek meg. Felidézte, hogy az Árva finanszírozásának első körében csak a szükséges összeg mintegy 70 százalékát kapták meg, ezért a projektet évekre félre kellett tenniük, majd külföldi koprodukciós partnerek bevonásával tudták újraindítani.

A Nemzeti Filmintézeti időszakról élesen fogalmazott. Szerinte miközben sok alkotó nem jutott támogatáshoz, addig a bennlévők „bohóckodtak, és ellopták a pénzt”, ami szerinte „nagyon aggasztó irányba” vitte a rendszert. Úgy véli, vissza kellene építeni azokat a szakmai elemeket, amelyeket az elmúlt években kivezettek a rendszerből, különösen a filmterv-fejlesztést és az alkotók szakmai támogatását. Nemes Jeles szerint fontos lenne megőrizni a Magyarországra érkező külföldi filmprodukciókat ösztönző adó-visszatérítési rendszert, ugyanakkor olyan megoldásokat kellene találni, amelyekből a hazai filmgyártás is profitál. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi produkciók megjelenése felhajtja a szakemberek béreit, amit a magyar filmek költségvetése sokszor már nem tud követni.

A rendező ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyarországon továbbra is kiemelkedő filmes szakmai tudás található. Külön megemlítette a Magyar Filmlabort, amely szerinte európai összevetésben is egyedülálló szakértelemmel rendelkezik. 

Az interjú végén arra a korábbi kijelentésére is visszatértek, miszerint egy időre visszavonulna a nyilvánosságtól. Nemes Jeles ezt árnyalta: nem arról van szó, hogy többé nem ad interjút, csupán kevesebbet szeretne szerepelni. „Én azt mondtam, hogy kevés interjút fogok adni” – jegyezte meg, majd hozzátette: „Nem mondunk ilyet, hogy valami az utolsó.”

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)