„Nem etetem az osztálytársamat” – vissza a 19. századba

Egy édesanya osztotta meg, hogy gyermekének ezt kellett leírnia 50-szer (itt látható a Független Diákparlament posztja), mert óra alatt megkínálta osztálytársát valamivel. (Nem is az etetni ige lenne a jó, hanem az enni adni vagy a megkínálni – a szerk.)

Miklós György, a Szülői Hang közösség képviselője nem hiszi, hogy ez hat, és sokukban van olyan érzés, amikor ezt látják, hogy nem a 21., még csak nem is a 20., hanem inkább a 19. században vagyunk. Ez mutatja az elavult fegyelmezési módszereket, és azt is, hogy az iskolában gyakran előfordul, hogy értelmetlen dolgokat kell csinálniuk a gyerekeknek.

Nem ismerik a konkrét ügy körülményeit, de általában véve igaz, hogy túl sokszor szidják a gyerekeket az iskolákban, itt is lehetne az a szempont, hogy megosztott az ennivalóját a társával, aki lehet, hogy éhes, és ez dicséretre méltó.

Mennyire maradtak meg bennünk azok a reflexek, amelyeket mi hozunk magunkkal egy vagy két generációval előbb? Sokszor halljuk azt, hogy „én is felnőttem, pedig milyen szigor volt”. De a 21. század kihívásai már más módszereket igényelnének, mint az, hogy pisszenés nélkül, hátra tett kézzel üljenek a gyerekek egy órán, ehelyett például projektmunkákat kellene végezniük adott esetben a tanáraikkal közösen. Vajon nem lehet, hogy a frontális oktatási módszer (hogy a tanár kiáll a gyerekek elé leadja az anyagot) önmagában elavult? - tette fel a kérdést Miklós György.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: Facebook