After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
16/03/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Szól?
Szól.
És mitől szól?
Attól, hogy a hallgatók összedobják a költségeit félévről félévre. Ettől szól Magyarország szinte utolsó közszolgálati rádiója. Csak szólok, hogy éppen most készülünk fel a következő félév túlélésére. Végülis valakinek szólnia kell a valóságról is.
És most éppen erről akarok szólni.
Nyilván ismerik a régi viccet, amely szerint Kohn váratlanul hazamegy és ott találja a feleségét az ágyban Grünnel.
Kohn meglepetésében csak annyit tud kinyögni: de hiszen te a Grünnel henteregsz itt. Mire a felesége: ugyan már nincs itt semmiféle Grün. Kohn erre azt feleli, dehogynem, hát látom. Mire a feleség: Te Kohn, te most kinek hiszel inkább? Nekem vagy a saját szemednek?
És tessék, előttünk a Fidesz teljes kommunikációs apparátusa. Nyilvánvaló dolgokat tagadnak le, hazudnak rendületlen és ha valakinek feltűnik esetleg mindez, akkor a hűség próbájává teszik a dolgot. Te kinek hiszel? A szemednek vagy a hazug vezérnek.
Többen voltak március 15-én a Fidesz közpénzből megrendezett párttaggyűlésén a Kossuth téren. De hiszen nyilvánvalóan ez sem igaz. Sebaj. Kinek hiszel? Szerencsére jókora apparátust sikerült a lopott pénzekből összerakni, hogy lelkesen bólogathassanak, nehogy már a szemednek higgy.
Ukrajna a mi ellenségünk. De miért is lenne az. Hogyan lehet egy megtámadott országgal így viselkedni? Gátolni, ahol csak lehet a védekezésben, az ellenségét támogatni? Mi a jó ebben nekünk? Nyilván semmi, de kinek hiszel és kész. Közben társadalom-lélektanilag az ukrán korunk zsidója az orbáni retorikában, ami igen undorító dolog, de sebaj. Ne dőlj be a szemednek, a valóságnak, hiszen látni csak a fideszes lelkével lát jól az ember. Na ja.
Magyarországon rendben van az egészségügy. Igaz, három-négy évet vársz egy csípőműtétre, ultrahangról ne is álmodj, a pszichiátereknek lázadniuk kell egy alkalmatlan, de hatalmi gőggel megvédett vezető ellen és a többi. De itt minden ok. Kinek hiszel a szemednek vagy a propagandának?
És a példák vég nélkül folytathatóak. Az ukránoktól ellopott pénztől kezdve odáig, hogy a hatvanpusztai uradalom édesapám félig kész mezőgazdasági üzeme. Zebrástúl, 19 lépcsőházastúl, 15 fürdőszobástúl, steakelőskészőstűl, pincerendszertől kezdve az elpusztított műemlék épületig.
A hazugságok sorát egy ideig jó elhinni, sokkal kényelmesebb, mint szembenézni az igazsággal, mely szerint a kedves Kohnné, hmm hát Grünnel jobban érzi magát, mint a drága férjével. Csak egy idő után azért a valóság mégiscsak jobban meghatározza az életünket.
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra. Valószínűleg még azok is akik két ukránozás közben elandalodnak egy jó Brüsszelezésen, sejtik azért, hogy mégiscsak jobb Európában élni, mint Vlagyivosztok-alsón.
A valóság tegnap Magyar Péter beszédében jelent meg, aki egy miniszterelnök-jelölthöz méltó, megfontolt beszédet mondott. Most már csak az szükséges, hogy a mi barátaink, akik egyelőre még nem mernek a saját szemüknek hinni, nehogy megbuktassák.
S mi különbség Orbán és Magyar között? Lehet erről is egy vicc?
Kohn hazamegy és látja, hogy a felesége Grünnel hentereg az ágyban. Összecsapja a kezét és felkiált: Tudtam, tudtam.
Mire a felesége csak annyit mond: De ő még most is tud.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. március 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)